bősz boszi

hát, tegnap iszonyatosan szar napom volt, a nap végére anya jött át vigasztalni (miután hangosan zokogtam neki a telefonba).

igazából az álommal kezdődött. mielőtt elaludtam volna, sírtam, sokat. egyszerűen még mindig ott lángolt a lelkemben az érzés, hogy mennyire jó is volt P szívét a sajátoméhoz közel tudni, és úgy éreztem, talán most is ott van a közelemben, csak most nem tudom úgy magamhoz szorítani, mint régen. és hajtogattam neki, hogy mennyire szeretem, hogy vele akarok lenni, meg hogy hogy hagyhatott itt......és csak nagyon-nagyon sokára nyugodtam el.

aztán azt álmodtam, hogy egy ló van összegömbölyödve egy autó anyósülése mögött, ott fekszik, és -talán- alszik. azután előrébb került, az anyósülés elé. nem tudom már, hogy aludt, vagy meghalt, de mintha P lett volna. aztán egy akváriumot láttam, amiben P lebegett, és én kimentettem onnan, és elkezdtem lélegeztetni, és feléledt. nagyon örültem, és boldogan újságoltam az egyik kollégámnak, hogy képzelje el, P feléledt és most már úgy tűnik életben marad. aztán felébredtem, és rájöttem, hogy ez kurvára csak egy álom volt. :-(((

aztán az egész napom rohadt fárasztó volt, közben találkoztam az egyik évfolyamtársammal, aki kérdezte, megyek-e az évfolyamtalálkozóra, amit szerveznek, mondtam, hogy nem, mert P-ről még úgysem tudnék beszélni, másról meg minek. meg nem mellesleg, óriásit csalódtam abban a -most már csak volt- barátomban, aki szervezi az egészet.

aztán, az egyik osztályban is van egy gyerek, akivel nem bírjuk egymás fejét, és épp kulminált a dolog ővele is.

na, ezek után bevonultam a tanári vécébe (az egyetlen hely a suliban, ahol egyedül lehet lenni) és jól kibőgtem magam. utána mintha mi sem történt volna, még leadtam öt órát. (a csütörtök extra hosszú nap nálunk.) 

mire hazaértem, azt se tudtam, mit tegyek magammal. aztán átjött anya, és az jót tett, beszélgettünk P-ről, meg mindenféléről, ami eszünkbe jutott. aztán cserébe hazafurikáztam, majd bezuhantam az ágyba. aztán mára virradóra is volt egy álmom, ami mellett szintén nem lehet szó nélkül elmenni.

azt álmodtam, hogy újjászületek, mégpedig a következő életembe. nézegettem a kezeimet, lábaimat, tök idegennek tűntek, pl. vastagabbak voltak az ujjaim, mint most. és a bal lábamon össze volt nőve két ujj, pontosan úgy, ahogy a nagypapámnak is volt. megnéztem magam a tükörben, és az arcom is egész más volt: nem sokkal P halála előtt

utaztam a vonaton, és láttam egy nőt magammal szemben, akinek az arca lenyűgözött: nőies, nyugodt, mégis erőtől sugárzó arc volt, kicsit Buddha-szerű, mandulavágású szemekkel. akkor felsóhajtottam magamban: én, akármennyit küzdök is érte, sose leszek ilyen. ebben az álmomban ilyesmi volt az arcom. megnéztem a fogaimat is közelebbről, ezeket nem fedte teljesen az ínyem, szinte látszott a szemfogam gyökere. és éles, szálkás volt a széle, mint amikor a csont hosszában törik. ez nem tetszett, arra gondoltam, hogy most egy csomó dolgot újra kell csinálnom, például a fogszabályozást is, amivel pedig már egyszer (ebben az életemben) megszenvedtem.

na, csak beugrottam egy röpanalízisre, miután ez a blog egyre inkább a saját mentálhigiéném fenntartására szolgál, hogy ilyen rondán fogalmazzam a dolgot.

tegnapelőtt álmodtam, hogy férfi vagyok, párkapcsolatban élek egy nővel, és dulakodásig fajuló vitában vagyunk, érzem, hogy elönt a tompa düh és tehetetlenség, amiért nem tudok megszabadulni tőle. bár sikerül az ajtón kívülre lökdösnöm, még onnan is visszajön. a párkapcsolat, amiben vagyunk, a legrosszabb stádiumban van, ahonnan már nincs visszaút. a nő kínoz és zsarol, és én zsarolható vagyok, már csak arra jó a kapcsolat, hogy kínozzuk egymást, régi sérelmeket bosszuljunk meg, mégsem tudunk kilépni belőle....brrrrr.

analízis: egyelőre nuku, majd talán később kiderül, mi akar ez lenni. talán a fordított szerep visszatükrözi nekem, hogy milyen az, ha egy nő függésben van a férfitól, és már mindkettejüknek jobb lenne, ha szétmennének, de egyik sem elég erős hozzá. lehetett volna ez P. és én, mondjuk 20 év múlva, bár ebbe hajmeresztő még belegondolni is. nem, ez túl durva. talán karikatúrája annak, ami lehetett volna. pfff, nem tudom.

ma is gyerekkel álmodtam. a saját testemből kellett kivágni a részeit, és összegyúrni (elég morbid), és valahogy ott lett a kezeim közt. feküdtem vele a kocsi hátsó ülésén összegömbölyödve, mögöttem anya. (anya ölelt engem, én öleltem a kisbabámat) aztán valami támadás elől be kellett menekülnünk egy épület alsó részébe, ahol víz csordogált, aminek megörültem, mert a kezemben levő gerbera szárát a vízbe tudtam tenni.

nemtom értelmezni. max. annyit, hogy újabb része egy álomsorozatnak, amiben anya is benne van, meg az én kisbabám. talán majd később rájövök, mi is ez.

ma egyébként k. nagyot hastáncoltam, 2-2,5 órát. már tudok 3 koreográfiát, meg kettőt félig, ezeket gyakorolom, és naggggyon jól esett. nem mondom, hogy elmúlt volna tőle a vágyakozós-nyűglődős állapotom, de enyhült kicsit.

vicces volt...

azt álmodtam, betörtek hozzám.

álmomban jöttem hazafelé, a cipőmön kuplung és sebváltó volt, de valamiért nehezebben működött, nem tudtam magasabb sebességre váltani. a házhoz érve láttam, hogy ólálkodnak a kert körül, és rájuk szóltam, hogy mit keresnek itt? erre elmentek, és én utánuk kiáltottam, hogy elvittek tőlem olyan dolgokat is, amik csak számomra értékesek, például egy plüssállatot. (ez így történt, P halála után egy hónappal betörtek hozzám és elvittek egy csomó vele kapcsolatos személyes emléket, az óráját, és a plüssnyulat, amit tőle kaptam.)

aztán álmomban elaludtam, és éjszaka hangokat hallottam, de nem keltem fel, csak reggel, (ez sokszor megesik, hallgatom egyedül az éjszaka hangjait, és próbálok nem beszarni a félelemtől, hanem inkább elaludni) aztán reggel körbenéztem, és láttam, hogy betörtek hozzám megint. rosszat sejtve megyek ki az előszobába, de a kistáskám még mindig ott van, benne van a pénztárcám, és egy másik majdnem ugyanolyan pénztárca is, tele pénzzel, benne egy kisebb pénztárcával. azt látom, hogy a betörők (mintha megbánták volna a cselekedetüket) egy csomó dolgot hordtak be a lakásomba, talán egy plüssállatot is, de kilépve az ajtómon azt látom, hogy a szomszédokhoz is betörtek, és a baloldalitól hordtak át hozzám rengeteg kaspót és közepes méretű virágcserepeket virágokkal.

a fürdőszobába lépve azt látom, hogy összetörték a wc-kagylót, víz van körülötte, ezzel végződik az álom. (ma egyik ismerősöm lakásában voltunk, és a mosdókagylója szanaszét van repedve, beszéltünk róla, hogy félő, hogy leesik.)

különös, hogy a napi dolgok mellett a jövőmből is megjelennek aprócska momentumok az álmaimban. (az asztrológus azt mondta, hogy van egy nagyon jó képességem a megérzésekre, amik tiszta forrásból táplálkoznak, és hogy ezért valamikor előző életemben harcoltam meg, sok-sok szolgálattal. nem tudom.)

hogy mit jelenthet maga az álom....hú, nem tudom. nagyon paradox. nem féltem különösebben a zajoktól, azt hittem, a szokásos parám. ehhez képest mégiscsak okom volt rá. nehéz elkülöníteni a reális és az irreális félelmet. hogy hoztak, és nem vittek...ez is nehéz. mindenképp pozitív, de most nem tudok rá kielégítő magyarázatot adni. valaki betör a világodba, a személyes teredbe-hogy hozzon valamit. félig-meddig lekopaszodott növényeket, hogy gondjukat viseld talán. nem tudom. kemény dió.

az is pozitív, hogy iszonyatosan régen volt már rémálmom. 4-5 éve is megvan már, pedig én emlékszem az álmaimra. azt hiszem, azoknak van sok rémálma, akik nem figyelnek oda az álmaikra, vagy félnek a saját tudattalanjuktól. félnek a saját lelkük mélységeitől, és a szakadéknak hátat fordítva egyensúlyoznak a szélén. én inkább lemászom, ha nem is az aljáig, de legalább figyelem, mi kavarog a mélyben, és főleg, hogy mi jön föl onnan. szerintem ez kifizetődőbb hozzáállás, mint verejtékben úszva felébredni, és aztán nem érteni a saját életünket.

ma reggeli álmom...

összeveszek nagymamámmal, sírva kiabálok vele, hogy hagyja abba a folyamatos önsajnálatot és rosszindulatú intrikát, ne elégedetlenkedjen állandóan. a végén megfogom a karját, mélyen a szemébe nézek, és kifejezem, hogy mennyire rossz nekem ez, különösen, hogy P elvesztése még mindig fáj, és az ő parttalan nyűglődése is rámterhelődik. a régi balatoni nyaralónk kertjében vagyunk, felmegyek a lépcsőn, és hallom, hogy anyám  magyarázza az ott lévő távoli rokonainknak, hogy még mindig az ujjamon van a jegygyűrű, és odahív, hogy mutassam meg. magamból kikelve ordítok vele meg apámmal, hogy "vásári majmot" csinálnak belőlem, hagyják ezt abba de azonnal.

szóval, egy álomban kiosztottam a legközvetlenebb hozzátartozóimat, de jól is esett. csak érteni nem értem...illetve, nagymamám részéről igen. ezek abszolút az érzéseim vele kapcsolatban. ha körbe van ajnározva, akkor is képes szívettépően pityeregni, hogy ővele senki nem foglalkozik. belefáradtam én már ebbe irl is. hogy apára dühös vagyok, az ténykérdés. de anya...bár elő képes adni hasonló tapintatlanságokat (tegnap is például, bár látta, hogy kész vagyok, és mondtam, hogy most az kell, hogy hagyjanak békén, ő azért csak kérdezgetett még, hogy mi-volt-hogy-volt odabent a dokinál. pfff. de a gyászomat maximálisan tiszteletben tartják, ez nem illik a képbe. illetve, ki tudja, mért is bőgtem én tegnap.

aztán -szokásos álmom- a suliban vagyok és tanítok az osztályomban, az első szakos órámat tartom nekik, és kérdezgetem tőlük, tudják-e, mi a pontos fordítása a pszichológia szónak. senki nem tudja, kérdezgetem őket végig, az egyiket nevén is felszólítom, hátha ő tudja, de ő sem. meg is sértődik talán, amiért "kiemeltem" őt a többiek közül.

aztán tesóm felcsörgetett az ágyból. nem teljesen hevertem még ki a tegnapi napot, tényleg nagyon megkészültem a nőgyogyinál. pfff... el is határoztam, hogy nem fogom én ezt túl gyakran megismételni, szűrés ide vagy oda, ha el kell vigyen a rák, úgyis elvisz, nem érdekel. A női részem buzgón helyesel, mert azért ez a tegnapi mégiscsak egy "major offence" volt neki, akárhonnan is nézzük. Nem tudom, olvastátok-e a Vagina-monológokat, nőknek kötelező olvasmány, abban van egy játékos kirohanás a nőgyógyászok ellen, hát abszolút egyetértek. az én női részemet igenis meg kell győzni arról, hogy akarjon beengedni valakit, nem csak úgy zsumegabele, feltolunk egy jéghideg fémcuccot, azt' annyi. GRRRRR!!!

a mai nap (is) eléggé gallyra ment egyébként, bementem a városba, megnéztem egy filmet, óriási tömeg volt, és rájöttem, nem szeretek egyedül nagy tömegben filmet nézni. magassarkú volt rajtam, ami egyrészt felére csökkentette a haladási sebességemet (nem vagyok én ehhez hozzászokva) másrészt nagyon rövid időn belül feltörte a lábamat, úgyhogy már számoltam a métereket hazafelé. a jobb térdemet is hazavágta, úgyhogy most egy ideig nem próbálkozom újra ilyesféle női hívságokkal.

vicces egyébként, hogy a bal térdem a teljesítményhelyzeteket nem bírja (15 km-es túra, 1 km úszás), a jobb térdem meg a magassarkútól lesz kész. kicsit úgy tekintem, hogy a bal a "női" térdem, a jobb meg a "férfi", és ezek alapján szerintem kábé úgy lehetnek egymással, mint férj és feleség egy rossz házasságban. 

na, most hogy így beavattalak benneteket a különféle testrészeim személyes titkaiba, gyorsan be is fejezek minden további locsifecsit velük kapcsolatban, mert még megsértődnek, és akkor velem mi lesz.

jó éjt nektek.

ennek mindegyik része egy külön gyöngyszem, de különösen ez...

Mai álmom: a „vecsési” temetőben vagyunk, ahol P el van temetve. Először a déd? nagy?szülei sírjánál állunk, a háttérben fehérre száradt facsonkok –halott mind. A tiszteletadás után megyünk át P sírjához, és kétségbeesve látom, hogy nem találom a sírját a soron, ahol pedig lennie kell. A temetőgondnokot megkeressük, ő azt mondja, hogy nincs meg a sír, mert odaveszett, elöntötte a víz. Odavezet minket, ahol a sír maradványai vannak, egy pincehelység, vagy félig földalatti kripta, ami valóban csupa víz, és a padlón P testének maradványai eliszamósodott, fehér folyadékként. A gondnok mondja, hogy ha akarjuk, persze összeszedhetjük a maradványait, de hát ki csinálná ezt meg?-céloz rá, hogy mennyire szörnyű és gusztustalan lenne az egész művelet. Egy képet látok, hogy hogy kellene ezt csinálni - egy csövön keresztül felszívnák a folyadékot, bele egy műanyag tartódobozba. aztán (mintha már meg is történt volna) újra körbenézve azt látom, hogy P hófehér csontjai szerteszét hevernek a padlón.

-jaj nagyon le vagyok hangolódva….nagyon hiányzik P.

nya, újra itt vagyok, gép nem rakoncátlankod tovább, remélem legalábbis.

több dolgot is terveztem leírni a kényszerszünet alatt.

1-mostanában mintha nyitottabbak lennének rám az emberek. tök sok pozitív élményem volt az utóbbi időben. kezdődött ugye a gyerekekkel, akik -még ma is- szinte elhalmoztak a pozitív visszajelzéseikkel, néha már úgy érzem magam, mint valami tolvaj, vagy bűnöző, mert én azért tudom, hogy nem vagyok annyira jó, mint amilyennek hisznek. persze azért jól esik. aztán a kollégák közül is jópáran, odajönnek, megsimogatják a hátamat, vagy elhívnak ide-oda-amoda, vagy ha ledorongolom őket, mint a múltkor is az egyiküket, akkor próbálnak kiengesztelni. ezek mind-mind nagyon jól esnek. de főleg ez, hogy nyitottabbak felém, és ezt nem tudom, minek köszönhetem, de örülök neki.

2- a férfiak mostanában megnéznek, na nem mindig és mindenki, de el-elkapok egy-egy hosszabb pillantást. ez hízeleg. 

3-lesz kocsim, ami azért nagyon jó, mert önállóbb tudok majd lenni. és valahogy azt érzem, hogy most már magamtól kell tudnom megoldani minden olyasmit, amit eddig P-re hagytam. éljen a jövendőbeli PIROS suzukim!:-) Így fogunk kinézni, én meg tesóm, csak az ő arca kevésbé lesz nyugodt, mint itt: :-)

4-valamelyik nap épp bevásároltam, és megálltam a férfitusfürdőknél, és arra gondoltam-de szeretném, ha újra lenne egy ilyen a fürdőszobapolcomon. türtőztettem magam, hogy ne kezdjem el őket szagolgatni, mert akkor ottragadok zárásig. huhh...hogy is fogalmazzam...kezd hiányozni egy férfitest íze és illata. így is épp elég nehéz visszafogni magam, ha valamelyik férfiismerősömnek az illata megcsap. dolgoznak a hormonok, kár is lenne tagadni, és ezt jó jelnek veszem. :-)

5-két álmom is volt.

az egyikben P magyarázta nekem, hogy ő szeretett volna a szakmájában magasabb szintre kerülni, de nem merte megtenni ezt a lépést. (a magasabb szint az ő szakmájában már művészi hajlamot igényelne.) másra nem emlékszem. nem akartam belécsimpaszkodni, vagy átölelni, vagy marasztalni az álmomban, csak figyeltem, amit mond. nem éreztem magam szomorúnak sem, miután felébredtem. ettől eltekintve nem tudom, mit jelenthet.

a másikban (ez a ma reggeli) pedig összejöttem egy sráccal, aki naaaaagyon szerelmes volt belém, egy szimbolikus kép is előjött, (egy erdő, amin rés nyílik, és ő beteszi a kezét) ami egyfelől nyilvánvalóan szexuális tartalmú is, de emellett jelez egy behatolást az én világomba. aztán ez a kép eltűnt. utána egy új álomrészben egy tornádó közelgett felénk, (többen voltunk) egy világos falú, sok-sok ablakos házban. láttuk, ahogy közeleg, és szobáról szobára menekültünk, ahogy a tornádó csápja beterjedt és mindent felkavart ott, ahol épp volt. namost én sokszor álmodtam már tornádóval, és mindig nagyon féltem tőle, menekültem, beszegeztem az összes ablakot-ajtót, és mindent elkövettem, hogy ne tudjon bejönni. ez az álom különbözik az eddigiektől abban, hogy a házon sok-sok ablak volt, és nem jutott eszembe ellenintézkedéseket tenni, csak épp mindig arrébbmentünk egy szobával, a testi épségünk végett. de volt olyan is, hogy kimerészkedtünk megnézni közelebbről, és így egy helyiségben voltunk vele. az eddigi tornádó-álmaim általában egy férfit jeleztek, aki "felkavarja a világomat" hmmm. nem tudom, most is ezt jelzi-e, lehet, hogy egész mást. mostanában (a kezdődő fizikai hiánytól eltekintve, amiről jobb híján igyekszem elterelni a figyelmemet) nincs szükségem senkire. kicsit félek is, hogy ezt az újonnan szerzett önállóságomat esetleg elveszíthetem. ha mégiscsak jönne ez a "tornádó-férfi", majd meg kell próbálnom vigyázni erre.

(nem volt egyébként ilyen nagy és félelmetes, mint ezen a képen, csak egy egész vékony csápja volt, olyan volt, minha tapogatózna vele. és közben esett az eső.)

nyugtalan vagyok, illetve ez nem jó szó rá. mint akinek zabszem van a s....-ben, izegnék-mozognék, pedig ma mozogtam eleget.

hiányom van, konkrétan. jó lenne valakivel újra együtt lenni. tudom, már írtam ezt, dehát kell nektek rendszeresen olvasni....

az osztályom is sokat jár a fejemben. nagyon kritikusak és sokszor rosszindulatúak egymással. mivel a gyerekeket (és különösen a saját osztályomat) gyakran tekintem egyfajta görbe tükörnek, ami így-úgy engem tükröz vissza, ez elgondolkoztat. nem tudom, hogyan tudnám elérni náluk, hogy legyenek egy kicsit elfogadóbbak egymással, meg magukkal is. ehhh.... ezt se ma fogom megoldani.

most olyan semmi-nem-történős estém van, úgyhogy asszem benyomok egy dvd-t, irány a mocsi...!

ja! erről jut eszembe. álmodtam egy jót vmelyik nap.

egy mocsaras területen gázoltam át, de nem is annyira mocsár volt, inkább egy tiszta vízzel elárasztott rét. láttam a lábamat a vízben, és kicsit féltem, hogy nincsenek-e vizikígyók errefelé. aztán azt gondoltam, biztos, hogy vannak, de nem feltétlenül bántanak, ha meg igen, majd kezdek vele valamit akkor. így hát megnyugodva gázoltam tovább. :-)

 asszem egyértelmű a javulás, ami már rámfért, lássuk be.

ma reggelre is jó álmom volt, azt álmodtam, hogy egy égetnivaló rossz társaságot tanítok angolul pszichológiára, és mindent elkövetnek, hogy szembeszegüljenek velem, de szépen egyenként leszerelem őket, és a végén már figyelnek, én pedig könnyed angolsággal kezdek kérdéseket feltenni, meg magyarázni a szokásos bevezetést a tárgyamhoz.

vidáman ébredek, mint aki épp túlvan egy sikerélményen.

:-) 

ezek mennek, meg a bárányfelhők, mondaná öcsém.

szeretek élni.

?!

mi a jó ég volt itt pénteken? 28 látogatóm volt, amikor egyébként átlagban 4-5 szok lenni, abból is kettő én vagyok szerintem. na mind1.

fontosat álmodtam ma.

a publikus rész belőle:

motorozok egy napsütéses, dimbes-dombos tájon. meglátok az út mentén két motoros-gyakorlópálya-szerűséget. mind a kettőn megyek egy pár kört. közben csodálkozom, hogy amikor felfelé megyek egy dombon, akkor hiába csavarom fel a motort nagyobb sebességre, nem megy gyorsabban, szóval, meglep, hogy a lejtőn felfelé lassabban haladok. arra gondolok, ha P. élne, megkérdezhetném tőle, miért van ez.

aztán visszafelé motorozok, és letérve az útról egy mezőn haladok keresztül, ami mocsárrá válik, és én már nem is motorozok, hanem biciklizek, illetve tolom a biciklit. elmegyek egy fiatal férfi mellett, aki nem vesz rólam tudomást, bár azt hiszem ott él a mocsárban, vagy talán horgászik. tolom a mocsárban a biciklit, aztán látom, nem megy, és ugyanazon a nyomvonalon visszatolom egy szárazabb sziget felé. ott van két gyerek, az egyik szól nekem, hogy vigyázzak, mert már most is olyan gyorsan jöttem, felzavarom vele a mocsár lidércét. lelassítom a mozdulataimat, remélve, hogy nem zavarom fel, de a gyerek szerint már késő. megállok, és elkezdek süllyedni lefelé. a víz alá kerülve körbenézek, és felkavarodott, opálos vizet látok magam körül, látom, hogy a napsütés megvilágítja, ahogy száll a lebegő iszap körülöttem. azt is észlelem, hogy nem kell visszatartanom a lélegzetemet, mert be tudom "lélegezni" a vizet, nem fulladok meg. a biciklim nálam van, meg egy nagy körző, és a gyerek azt mondja, hogy ha nyugton maradok, a lidérc megmutatja, merre van az út. mozdulatlanul várok, és pár pillanaton belül a körző (vagy szextáns), mint ha iránytű lenne, beáll határozottan egy irányba. elindulok biciklistül arra, nagyon lassan megyek, és azon gondolkozom, hogy vigyáznom kell, ne gyorsítsak fel, a Lidérc miatt.

a nagypapám régi kertjében vagyok. egy különös gyümölcsfa termését eszem, azt mondja nekem valaki (talán épp anya, aki tegnap mesélt ilyesmit nekem IRL), hogy ez a gyümölcs az alma és a körte keresztezése (egyébként meg úgy nézett ki, mint egy narancs, meg is kellett hámoznom álmomban).

papám nincs ott, de előttem van sok-sok apró növényke, ugyanúgy hibridek, mint a fa, és tudom, hogy papám ezeket rámhagyta, hogy kezdjek velük valamit. nem tudom, akarom-e, sok a macera a növénygondozással, (nálam meg -szintén IRL- egyébként is igen magas a növények halálozási aránya...)

de a növénykék szépek, aprócska cserepekben vannak, az egyiknek aprócska lila virágai is vannak. keresztezett növényke mind, olyan, amiben egyesül két másik növény.

hátrafordulok, és egy szekrényt látok magam mögött, amiben papám dolgai vannak, egy kerti munkáskesztyű, ezt arrébb pakolom, aztán egy 1848-ról szóló papír (papám irodájában volt egy Petőfi -kép), ebbe is belenézek.

 -talán ez a növénynevelés-gondolat szól arról is, amire nemrég jöttem rá (az osztályommal kapcsolatban is, egyébként) hogy most már tényleg annyi szeretetet kaptam (a páromtól főleg), hogy akár elkezdhetném most már ezt aktívan magamtól is produkálni. csak úgy, passzióból, nem pedig azért, mert jófejnek akarok látszani, vagy mert jó pontokat akarok gyűjteni, ha netalán egyszer Szent Péter bele akar majd nézni az ellenőrzőmbe.

a keresztezés meg....hmm. a tegnapi nap után azt hiszem egyértelmű.

:-)

ma reggel azt álmodtam, hogy a kis hétvégi házikónkban vagyok, ahol olyan sokszor voltunk a párommal. ugyanolyan faházikó, de a valódival ellentétben ez nem egy meredek hegyoldalban van, hanem egy pusztaság közepén, egy félig még száraz, félig már zöldelleni kezdő, tavaszi mező közepén, és a hegyek csak a távolban láthatók.

egy csomó éghető anyagot halmoztam a házikóban egy kupacba, benzin, puskapor, ilyenek. azt tervezem, hogy felrobbantom az egészet, hogy ezzel lezárjam a párom emlékét.

bizonytalan vagyok, valóban akarom-e. egy fekete kígyó bújik ki egy résből a falon, talpra ugrok, és figyelem, hova megy. kimegy az ajtón, és odakint papírvékonyságú lapossá -és színessé válik, mint egy matrica. utána jön még két hasonló kígyó. azután pedig egy oroszlán jön ki a házból. emlékeztet mindez a Krisztus utolsó megkísértése c. filmre, abban jelent meg a Sátán ehhez hasonló fekete kígyó, majd pedig oroszlán alakban.

velem van a párom testvére, anyukája, két unokahúga. nem tudom mit gondolnak arról, hogy fel akarom robbantani a házat, de megnyugtat, hogy elmennek és magamra hagynak a házikóval, mert így biztonságban vannak, ha mégis robbantanék.

arra gondolok, hogy tele van mindenfélével a ház, ami vagy emlék, vagy szükség lehet rá, pl. régi céges iratok. végül úgy döntök, mégsem olyan szükségesek ezek, és elkezdem előkészíteni a terepet: leszórok puskaport, de nincs belőle elég, merthogy egy csíkot akarok húzni belőle, elfelé a házban lévő gyúlékony kupactól -hogy én magam biztonságos távolból tudjam elindítani a tüzet. még mindig nem tudom, hogy jól teszem-e, amit teszek. A "puskapor" ilyen masszaszerű, és minduntalan szétválik, márpedig akkor nincs meg a tűz útja a kupacig. ezzel bíbelődök, mikor végetér az álom.

...értelmezés?

elég egyértelmű, azt hiszem. az ördög megjelenése azonban nem tiszta még teljesen. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy volt egyfajta jótékony önbecsapás a részemről, amíg a párommal voltam. erről már írtam egy előző bejegyzésben- hogy a "nőt" háttérbe szorítottam, mialatt vele voltam, mert ő megriadt tőle, és én őt a világért sem akartam elriasztani. inkább kidomborítottam egy másik oldalamat, a gyereket, ami szintén én voltam, és aminek ő örülni tudott, a manócskát, amit annyira szeretett bennem. ha úgy veszem, ezzel becsaptam egy kicsit őt, és vele együtt magamat is. de ez így volt adok-kapok, így volt kapcsolat, így voltunk boldogok. a szerelemért cserébe lemondtam az énem egy részéről, és ha kell, leteszem a nagyesküt, hogy ma is ezt tenném.

csak úgy tűnik, a sors nem kedveli az efféle hamisjátékot. én ezért vesztettem el őt, jelenleg legalábbis ezzel magyarázom. hogy ő miért ment el, az egy teljesen más történet, de hogy nyomós oka volt rá, abban erőteljesen hiszek.

Visszatérve a becsapásra... ez a Tarot-ban az "Ördög" kártya, ki is húztam, mikor a történéseket próbáltam megérteni. szóval előjött ez az álmomban...miért? hogy megmutassa, milyen "hazugság" bújt meg a szerelmünk mélyén? Ugyanakkor a kígyó, és az oroszlán nem csak a sátánt, de a rációt és az erőt is képviselik. talán azért jöttek ki a házból, hogy lássam őket, tudjak róluk, és transzformáljam át a bennük rejlő erőt, negatívból pozitívba. Mint ahogy a nap fényénél irizáló színessé és ártalmatlanná vált az addig fekete kígyó.

...persze az is lehet, hogy épp fordítva van: az önbecsapás túléli, megmenekül, velem marad. de örök optimistaként valahogy inkább az előzőben hiszek most.

ma nem voltam túl jó passzban. mind1.

reggel álmodtam egy réges-régi (plátói) szerelmemmel. ma megnéztem őt az iwiw-en. ott van, jól van. jézusom, remélem nem kezdődnek el újra azok az idők, amikor minden nap órákig róla álmodoztam...

furcsa egyébként. tudom róla, hogy az édesanyjával ugyanaz történt, ami velem -fiatalon elveszítette a nagy szerelmét. utána való házasságából született ez a srác. erről kérdeztem őt álmomban.

na jó, ezt itt most befejezem.