a nagypapám régi kertjében vagyok. egy különös gyümölcsfa termését eszem, azt mondja nekem valaki (talán épp anya, aki tegnap mesélt ilyesmit nekem IRL), hogy ez a gyümölcs az alma és a körte keresztezése (egyébként meg úgy nézett ki, mint egy narancs, meg is kellett hámoznom álmomban).
papám nincs ott, de előttem van sok-sok apró növényke, ugyanúgy hibridek, mint a fa, és tudom, hogy papám ezeket rámhagyta, hogy kezdjek velük valamit. nem tudom, akarom-e, sok a macera a növénygondozással, (nálam meg -szintén IRL- egyébként is igen magas a növények halálozási aránya...)
de a növénykék szépek, aprócska cserepekben vannak, az egyiknek aprócska lila virágai is vannak. keresztezett növényke mind, olyan, amiben egyesül két másik növény.
hátrafordulok, és egy szekrényt látok magam mögött, amiben papám dolgai vannak, egy kerti munkáskesztyű, ezt arrébb pakolom, aztán egy 1848-ról szóló papír (papám irodájában volt egy Petőfi -kép), ebbe is belenézek.
-talán ez a növénynevelés-gondolat szól arról is, amire nemrég jöttem rá (az osztályommal kapcsolatban is, egyébként) hogy most már tényleg annyi szeretetet kaptam (a páromtól főleg), hogy akár elkezdhetném most már ezt aktívan magamtól is produkálni. csak úgy, passzióból, nem pedig azért, mert jófejnek akarok látszani, vagy mert jó pontokat akarok gyűjteni, ha netalán egyszer Szent Péter bele akar majd nézni az ellenőrzőmbe.
a keresztezés meg....hmm. a tegnapi nap után azt hiszem egyértelmű.
:-)
Utolsó kommentek