a következők vannak:

társkereső kezd póttevékenységgé válni nálam. unatkozom, kezd elővenni a negatív feszültség, megnyitom, hátha írt valaki -akinek aztán jól nem válaszolok. (azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez amiatt is van, mert az összes IQ-harcos megtalál magának) levelezgettem egy-két emberrel, kettővel találkoztam is, de nem lesznek bejövősek, ennyi.

cserébe ma elgondolkodtam, hogy rohadtul azon kéne inkább dolgoznom először, hogy mi a faszt is akarjak még a továbbiakban az életemtől. a lentebb leírtakat nem csak rinyálásból írtam, tényleg halálosan komolyan gondolom, hogy nincs értelme itt lenni, magamtól nem megyek el, tehát patthelyzet, valamint halk röhögés odafentről.

tényleg dühös vagyok a sorsomra, amiért ezt itt most meg kell élnem.

ha lenne valami, amire mindig is vágytam, csak P miatt nem lehetett.... vagy esetleg a családom miatt nem lehet, mert idekötnek....de nincs...

fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel a teméntelen sok szabadsággal. Fromm írt egy könyvet erről, 'Menekülés a szabadság elől'.

az a nagy helyzet, hogy nem tudom, mihez foghatnék. merre irányítsam a vitorlámat? jó kérdés, ha nem igazán maradtak vágyaid, -amire meg vágynál, azt megtagadják tőled.

na, ilyenkor lennék én buddhista szerzetes. tudnám, mit akarnak kikésztetni belőlem ezzel a kényszerű remete-állapottal...

de tényleg. annyira jó volna, kapnék egy faxot odafentről, egy hosszú listával, ami úgy kezdődne, hogy

to do:

-

-

-

-

-

-

-

-

-