bősz boszi

nya, újra itt vagyok, gép nem rakoncátlankod tovább, remélem legalábbis.

több dolgot is terveztem leírni a kényszerszünet alatt.

1-mostanában mintha nyitottabbak lennének rám az emberek. tök sok pozitív élményem volt az utóbbi időben. kezdődött ugye a gyerekekkel, akik -még ma is- szinte elhalmoztak a pozitív visszajelzéseikkel, néha már úgy érzem magam, mint valami tolvaj, vagy bűnöző, mert én azért tudom, hogy nem vagyok annyira jó, mint amilyennek hisznek. persze azért jól esik. aztán a kollégák közül is jópáran, odajönnek, megsimogatják a hátamat, vagy elhívnak ide-oda-amoda, vagy ha ledorongolom őket, mint a múltkor is az egyiküket, akkor próbálnak kiengesztelni. ezek mind-mind nagyon jól esnek. de főleg ez, hogy nyitottabbak felém, és ezt nem tudom, minek köszönhetem, de örülök neki.

2- a férfiak mostanában megnéznek, na nem mindig és mindenki, de el-elkapok egy-egy hosszabb pillantást. ez hízeleg. 

3-lesz kocsim, ami azért nagyon jó, mert önállóbb tudok majd lenni. és valahogy azt érzem, hogy most már magamtól kell tudnom megoldani minden olyasmit, amit eddig P-re hagytam. éljen a jövendőbeli PIROS suzukim!:-) Így fogunk kinézni, én meg tesóm, csak az ő arca kevésbé lesz nyugodt, mint itt: :-)

4-valamelyik nap épp bevásároltam, és megálltam a férfitusfürdőknél, és arra gondoltam-de szeretném, ha újra lenne egy ilyen a fürdőszobapolcomon. türtőztettem magam, hogy ne kezdjem el őket szagolgatni, mert akkor ottragadok zárásig. huhh...hogy is fogalmazzam...kezd hiányozni egy férfitest íze és illata. így is épp elég nehéz visszafogni magam, ha valamelyik férfiismerősömnek az illata megcsap. dolgoznak a hormonok, kár is lenne tagadni, és ezt jó jelnek veszem. :-)

5-két álmom is volt.

az egyikben P magyarázta nekem, hogy ő szeretett volna a szakmájában magasabb szintre kerülni, de nem merte megtenni ezt a lépést. (a magasabb szint az ő szakmájában már művészi hajlamot igényelne.) másra nem emlékszem. nem akartam belécsimpaszkodni, vagy átölelni, vagy marasztalni az álmomban, csak figyeltem, amit mond. nem éreztem magam szomorúnak sem, miután felébredtem. ettől eltekintve nem tudom, mit jelenthet.

a másikban (ez a ma reggeli) pedig összejöttem egy sráccal, aki naaaaagyon szerelmes volt belém, egy szimbolikus kép is előjött, (egy erdő, amin rés nyílik, és ő beteszi a kezét) ami egyfelől nyilvánvalóan szexuális tartalmú is, de emellett jelez egy behatolást az én világomba. aztán ez a kép eltűnt. utána egy új álomrészben egy tornádó közelgett felénk, (többen voltunk) egy világos falú, sok-sok ablakos házban. láttuk, ahogy közeleg, és szobáról szobára menekültünk, ahogy a tornádó csápja beterjedt és mindent felkavart ott, ahol épp volt. namost én sokszor álmodtam már tornádóval, és mindig nagyon féltem tőle, menekültem, beszegeztem az összes ablakot-ajtót, és mindent elkövettem, hogy ne tudjon bejönni. ez az álom különbözik az eddigiektől abban, hogy a házon sok-sok ablak volt, és nem jutott eszembe ellenintézkedéseket tenni, csak épp mindig arrébbmentünk egy szobával, a testi épségünk végett. de volt olyan is, hogy kimerészkedtünk megnézni közelebbről, és így egy helyiségben voltunk vele. az eddigi tornádó-álmaim általában egy férfit jeleztek, aki "felkavarja a világomat" hmmm. nem tudom, most is ezt jelzi-e, lehet, hogy egész mást. mostanában (a kezdődő fizikai hiánytól eltekintve, amiről jobb híján igyekszem elterelni a figyelmemet) nincs szükségem senkire. kicsit félek is, hogy ezt az újonnan szerzett önállóságomat esetleg elveszíthetem. ha mégiscsak jönne ez a "tornádó-férfi", majd meg kell próbálnom vigyázni erre.

(nem volt egyébként ilyen nagy és félelmetes, mint ezen a képen, csak egy egész vékony csápja volt, olyan volt, minha tapogatózna vele. és közben esett az eső.)

nagyon szerettem a kezét... nagy, erős fogású keze volt, mindig száraz, erőteljes és meleg, nagyon szép ujjakkal...amikor már az intenzíven volt, sokat fogtam a kezét, a csövektől egyébként sok minden máshoz hozzá sem fértem volna, és bár mély altatásban volt, olykor-olykor megszorította vele az enyémet. olyankor mélyebben is lélegzett, a szívverése is felgyorsult. küzdött azért, hogy még akkor is jelezze, hogy szeret. meg az elején, mikor műteni vitték, és még eszméleténél volt többé-kevésbé, és el kellett engednem, akkor is kereste a kezével az enyémet. istenem. annyira szeretnék még egyszer kézenfogva végigmenni vele az utcán....annyira jó volt fogni az ő meleg, erős kezeit.

és egyébként ahhoz képest, milyen nagy kezei voltak, nagyon finoman tudott bánni velük, számtalanszor végzett velük nagyon aprólékos munkákat.

csak néha izzadt a tenyere, amikor kellemetlen helyzetbe került, akkor. ebből egyébként azonnal lehetett is tudni, hogy baj van.

a csuklója meg -nem tudom máshogy kifejezni: gömbölyű volt. volt benne egy plusz hajlat, amit az apukájától örökölhetett, mert fényképekről láttam, hogy neki is olyan volt. akkor látszott főleg, amikor az asztalra könyökölt és a tenyerének támasztotta az arcát. ez a gömbölyűség az elején számomra furcsa volt, férfiatlannak gondoltam. aztán egyre inkább kezdtem összekötni az ő lágyságával, azzal a lágysággal, amivel szeretni tudott -és most már ez a gömbölyű csukló külön hiányzik.

(istenem, hogy röhögne rajtam, hogy képes vagyok az ő csuklójáról bármit is írni, pláne ilyen hosszasan....igaza is lenne, mert felesleges érzelmeskedés -csak jelen esetben éppenséggel itt bőgök a monitor előtt, mert már soha többet nem tarthatom a kezemben az ő kezét.)