(csak így, szerényen, ugye. :-)
de télleg jól estek a lelkemnek, szóval, elégedett vagyok. az ilyenekért vagyok én tanár havi százezerért (se).
szeretem, ha egy osztállyal egy hullámhosszra kerülünk, érzem, milyen állapotban vannak, és annak megfelelően alakítom az órát. jó lesz ez az év -ilyen szempontból legalábbis- úgy érzem.
a társkeresőn egyelőre sehol semmi, de azért nem adom fel.
óriáspuszik nektek.
nem is tudom pontosan kifejezni, mit érzek, de jóóóóóó......:-)
amióta megtörtént a "kellemetlen felismerés", ti. hogy kapcsolatfüggőnek lenni nem jó dolog, azóta belémállt egy dac, egy csakazértis-megmutatom-hogy-megvagyok-egyedül életérzés. és jó egyedül. senki nem szól be, mit-mikor-hogyan csinálok, és ez jóóóóóó...!
szóval, elvagyok egyedül, SOKKAL jobban, mint eddig.
a hétvégém pakolászással telt, P. cuccaiból szelektáltam újfent, mi az, amitől meg tudok már válni. hullámokban jött ez a szelekció, először csak átrendeztem a szobát, aztán rá egy hónapra elkezdtem válogatni a könyveit, aztán jónéhány ruháját továbbadtam, és most már tényleg csak egy pár dolog maradt nálam, ami az övé volt, de azokat azt hiszem, meg is fogom tartani. elég sok mindent kipakoltam egyébként most, egy picit üres is lett a lakás, de megpróbáltam azért -amennyire csak lehetett- hangulatosabbá tenni. szomorkodtam azért egy kicsit közben, következményesen tüskésdisznó voltam anyával, de asszem már megszokta, hogy ilyenkor jobb, ha békén hagy. aztán elmúlt.
közben bepróbálkozott nálam az ellenkező nem is, de szó sem lehet róla, épp most, mikor egyrészt azért még van lezárnivalóm bőven, másrészt pont egyedül akarok lenni.
nemsoká kezdődik a tanév, várom is egyfelől, másfelől jó lenne még lustizni, de most, ahogy néhány órámra készülgetek előre, már előre élvezem, mi mindent fogunk csinálni az órákon. szeretek tanítani, nna. ez is jó.
általános öröm és boldogság, pedig különösebb okom nincs rá, hacsak az nem, hogy élek, nem fáj semmim, egészséges vagyok, az országban nem háborúznak, van hol laknom, van munkám, amit ráadásul szeretek is, van tütüm, amivel tudom anyáékat furikázni, ha kell, és mert ha most kedvem szottyan megnézni mondjuk a Kill Bill-t hatezredszer, akkor megtehetem, sőt, ki is vihetem a konyhámba a laptopomat, és akár vacsora közben is nézhetem, a vacsim pedig tüktoj lesz, soooook hagymával, és jázminos zöld teával, és a meleg pirítós finom illata fog terjengeni az egész lakásban. :-)
-peace-
jaaaaaaj, teljesen kész vagyok, úgy érzem magam, mint egy túlérett gyümölcs, szakítson már le valaki!!!!!! Hahó, itt vagyok, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! :-))))))))
namost viccet félretéve, az a fennforgás, hogy tegnap találkoztam egyik ismerősömmel, meg a kutyájával, és azt éreztem, hogy amióta apáék kutymorgóját jártam sétáltatni, általánosságban is jobban szeretem a kutyákat. ezt az ismerősöm kutyája is érezhette, mert nagyon barátságos volt velem, engem meg egyenesen elöntött a kutyaimádat egy fél percre. valahogy azt szűröm le mindebből, hogy talán mégiscsak tudok én szeretni, meg egy lényre vigyázni, és talán egy gyerekkel sem lesz ez majd másként.
(itt következett volna egy részletesebb leírás arról, mi mindent mondott nekem az asztrológus, de elszállt az éterbe, és most nincs kedvem mégeccer leírni, hanem majd legközelebb. addig is puszik nektek.)
újra vagyok... hastánc-workshopon voltam a hétvégén, ami majha jó vót. :-)
az is nadjon jó volt, hogy vezettem tök sokat, és ahogy egyre jobban megy, úgy kezdem én is egyre jobban élvezni. szóval, menünk, én meg a tütü, mindenfelé. :-)
ugyanakkor- ez anyámnak jó meglátása volt, amikor valamelyik nap megjegyezte, hogy sorra látogatom a helyeket, ahol P-vel boldogok voltunk. tényleg így van. ma pl. Egerben jártam, mert szép emlékek fűznek oda. persze el is szomorodtam, ahogy mindig.
sokszor egyébként már nem is az ő hiánya fáj -sajnos már alig-alig emlékszem, milyen is volt vele lenni, illetve, ez nem jó szó rá, mert tudok emlékezni, ha akarattal felidézem, de egyre kevesebbszer akarom. szóval, nagyon sokszor inkább az keserít el, hogy olyan szörnyen reménytelennek tűnik az újrakezdés.
most már abszolút önálló vagyok, mindent meg tudok csinálni, amihez ő kellett régebben, ugyanakkor...értelmetlen az életem nélküle/vagy valaki nélkül, akit szerethetek, és aki szeret engem. csinálok ugyan egy csomó mindent, de úgy érzem, ezeknek akkor lenne igazán értelmük, ha megoszthatnám valakivel. nagyon magányos vagyok így. nem azért, elviselem én az egyedüllétet, és néha szükségem is van rá. de sokszor...teher, és ilyenkor azt kívánom, bárcsak meghaltam volna én is aznap, amikor ő. ha nem jön egy új szerelem, tök fölösleges volt kiküzdenem magam ebből a gyászból. akkor fölösleges volt a saját túlélésemért küzdeni. ilyenkor átkozom azt a fránya életösztönömet, ami nem engedett még idejében meghalni. vagy nézegetek magam köré, hogy vajon mi végett is vagyok én még itt, nem esik-e a fejemre egy cserép holnapután, és vet véget ennek a felemás állapotnak. olyan, mintha a senki földjén lennék. már nem P., de még nem bárki más.
eszembe jutott egy szerintem szép és érzékletes hasonlat.
olyan, mintha P-vel megtanultam volna egy nyelvet tökéletesen beszélni, és most kiderül, hogy ezt a nyelvet már soha többet nem használhatom, helyette viszont meg kellene tanulnom egy másik nyelvet -valaki másét.
őszintén szólva nem bánnám már.
ma már jobban...így megy ez...
időm persze nincs, hogy leírjam....de majd lesz!
különben a fentiek nagy jóság. :-) bolyki bro for prezidentsz!
(na jó, távirati stílusban: csináltattam horoszkópot, majd leírom részletesebben később. ma ii-nél voltam, elkezdtük a mélyfúrásokat, de már nem annyira P-ügyben, mert a szálak sajnos sokkal mélyebbre vezetnek. amúgy meg, a hangulatom mondjuk 10-ből egy erős 7-es per pillanat. puszik nektek. :-)
nya, újra itt vagyok, gép nem rakoncátlankod tovább, remélem legalábbis.
több dolgot is terveztem leírni a kényszerszünet alatt.
1-mostanában mintha nyitottabbak lennének rám az emberek. tök sok pozitív élményem volt az utóbbi időben. kezdődött ugye a gyerekekkel, akik -még ma is- szinte elhalmoztak a pozitív visszajelzéseikkel, néha már úgy érzem magam, mint valami tolvaj, vagy bűnöző, mert én azért tudom, hogy nem vagyok annyira jó, mint amilyennek hisznek. persze azért jól esik. aztán a kollégák közül is jópáran, odajönnek, megsimogatják a hátamat, vagy elhívnak ide-oda-amoda, vagy ha ledorongolom őket, mint a múltkor is az egyiküket, akkor próbálnak kiengesztelni. ezek mind-mind nagyon jól esnek. de főleg ez, hogy nyitottabbak felém, és ezt nem tudom, minek köszönhetem, de örülök neki.
2- a férfiak mostanában megnéznek, na nem mindig és mindenki, de el-elkapok egy-egy hosszabb pillantást. ez hízeleg.
3-lesz kocsim, ami azért nagyon jó, mert önállóbb tudok majd lenni. és valahogy azt érzem, hogy most már magamtól kell tudnom megoldani minden olyasmit, amit eddig P-re hagytam. éljen a jövendőbeli PIROS suzukim!:-) Így fogunk kinézni, én meg tesóm, csak az ő arca kevésbé lesz nyugodt, mint itt: :-)
4-valamelyik nap épp bevásároltam, és megálltam a férfitusfürdőknél, és arra gondoltam-de szeretném, ha újra lenne egy ilyen a fürdőszobapolcomon. türtőztettem magam, hogy ne kezdjem el őket szagolgatni, mert akkor ottragadok zárásig. huhh...hogy is fogalmazzam...kezd hiányozni egy férfitest íze és illata. így is épp elég nehéz visszafogni magam, ha valamelyik férfiismerősömnek az illata megcsap. dolgoznak a hormonok, kár is lenne tagadni, és ezt jó jelnek veszem. :-)
5-két álmom is volt.
az egyikben P magyarázta nekem, hogy ő szeretett volna a szakmájában magasabb szintre kerülni, de nem merte megtenni ezt a lépést. (a magasabb szint az ő szakmájában már művészi hajlamot igényelne.) másra nem emlékszem. nem akartam belécsimpaszkodni, vagy átölelni, vagy marasztalni az álmomban, csak figyeltem, amit mond. nem éreztem magam szomorúnak sem, miután felébredtem. ettől eltekintve nem tudom, mit jelenthet.
a másikban (ez a ma reggeli) pedig összejöttem egy sráccal, aki naaaaagyon szerelmes volt belém, egy szimbolikus kép is előjött, (egy erdő, amin rés nyílik, és ő beteszi a kezét) ami egyfelől nyilvánvalóan szexuális tartalmú is, de emellett jelez egy behatolást az én világomba. aztán ez a kép eltűnt. utána egy új álomrészben egy tornádó közelgett felénk, (többen voltunk) egy világos falú, sok-sok ablakos házban. láttuk, ahogy közeleg, és szobáról szobára menekültünk, ahogy a tornádó csápja beterjedt és mindent felkavart ott, ahol épp volt. namost én sokszor álmodtam már tornádóval, és mindig nagyon féltem tőle, menekültem, beszegeztem az összes ablakot-ajtót, és mindent elkövettem, hogy ne tudjon bejönni. ez az álom különbözik az eddigiektől abban, hogy a házon sok-sok ablak volt, és nem jutott eszembe ellenintézkedéseket tenni, csak épp mindig arrébbmentünk egy szobával, a testi épségünk végett. de volt olyan is, hogy kimerészkedtünk megnézni közelebbről, és így egy helyiségben voltunk vele. az eddigi tornádó-álmaim általában egy férfit jeleztek, aki "felkavarja a világomat" hmmm. nem tudom, most is ezt jelzi-e, lehet, hogy egész mást. mostanában (a kezdődő fizikai hiánytól eltekintve, amiről jobb híján igyekszem elterelni a figyelmemet) nincs szükségem senkire. kicsit félek is, hogy ezt az újonnan szerzett önállóságomat esetleg elveszíthetem. ha mégiscsak jönne ez a "tornádó-férfi", majd meg kell próbálnom vigyázni erre.
(nem volt egyébként ilyen nagy és félelmetes, mint ezen a képen, csak egy egész vékony csápja volt, olyan volt, minha tapogatózna vele. és közben esett az eső.)
nyugtalan vagyok, illetve ez nem jó szó rá. mint akinek zabszem van a s....-ben, izegnék-mozognék, pedig ma mozogtam eleget.
hiányom van, konkrétan. jó lenne valakivel újra együtt lenni. tudom, már írtam ezt, dehát kell nektek rendszeresen olvasni....
az osztályom is sokat jár a fejemben. nagyon kritikusak és sokszor rosszindulatúak egymással. mivel a gyerekeket (és különösen a saját osztályomat) gyakran tekintem egyfajta görbe tükörnek, ami így-úgy engem tükröz vissza, ez elgondolkoztat. nem tudom, hogyan tudnám elérni náluk, hogy legyenek egy kicsit elfogadóbbak egymással, meg magukkal is. ehhh.... ezt se ma fogom megoldani.
most olyan semmi-nem-történős estém van, úgyhogy asszem benyomok egy dvd-t, irány a mocsi...!
ja! erről jut eszembe. álmodtam egy jót vmelyik nap.
egy mocsaras területen gázoltam át, de nem is annyira mocsár volt, inkább egy tiszta vízzel elárasztott rét. láttam a lábamat a vízben, és kicsit féltem, hogy nincsenek-e vizikígyók errefelé. aztán azt gondoltam, biztos, hogy vannak, de nem feltétlenül bántanak, ha meg igen, majd kezdek vele valamit akkor. így hát megnyugodva gázoltam tovább. :-)
asszem egyértelmű a javulás, ami már rámfért, lássuk be.
ma reggelre is jó álmom volt, azt álmodtam, hogy egy égetnivaló rossz társaságot tanítok angolul pszichológiára, és mindent elkövetnek, hogy szembeszegüljenek velem, de szépen egyenként leszerelem őket, és a végén már figyelnek, én pedig könnyed angolsággal kezdek kérdéseket feltenni, meg magyarázni a szokásos bevezetést a tárgyamhoz.
vidáman ébredek, mint aki épp túlvan egy sikerélményen.
:-)
ezek mennek, meg a bárányfelhők, mondaná öcsém.
szeretek élni.
A mai nap ezek után egy kellemes meglepetést is hozott. Összefutottam egy nagyon helyes sráccal. Tanít ő is, beszélgettünk erről vagy két órát és nagyon sok mindenben egyetértettünk. Ezalatt az anyagiasságnak legapróbb jelét sem mutatta, ami mindig kellemesen felüdít. :-)
beszélgettünk arról is, miért csináljuk, amit csinálunk, mondtam, hogy én azért, mert ezzel belülről próbálom bomlasztani a rendszert, és a magam kis környezetében megpróbálok mindent megtenni azért, hogy ha picit is, de jobb legyen a világ.
erre mondott egy nagyon szépet, hogy ő ezt úgy képzeli, mintha a Szaharában mindannyiunknak lenne egy kicsi kertje, aztán talán egyszer ezek a kertek összeérnek. persze az is lehet, hogy a Szahara győz a végén, mosolygott rám. amellett, hogy nagyon érzékletes kép, nem tudtam elfojtani magamban egy frivol kis gondolatot, hogy talán nem bánnám nagyon, ha a mi kertjeink is összeérnének valahol a nem olyan távoli jövőben.... :-D
szóval, mindent egybevetve, nagyon helyes a srác. nagyon magas, az a vékony, langaléta fajta, amelyik egyenesen tartja magát, és széles vállai vannak. kicsit (nagyon) előreállnak a fogai, ettől egy kicsit komikus az arca, de mégis helyes. olyan, hogy ránézel, és mosolyogsz. őszül itt-ott, és nagyon szép kék szemei vannak. barátnőt nem említett.
na jó, azt hiszem, jobb, ha ezt itt és most azonnal befejezem, mert még a végén:
:-D
Ui: kedves kóbor olvasóim ki nem mondott kérdésére válaszolva: nem, nem tudom még. azt sem tudom, felkészültem-e. majd kiderül. addig is -mindenesetre- megpróbálom ezt a bárgyú vigyort levakarni valahogy az ábrázatomról. :-)
Utolsó kommentek