nem is tudom pontosan kifejezni, mit érzek, de jóóóóóó......:-)

amióta megtörtént a "kellemetlen felismerés", ti. hogy kapcsolatfüggőnek lenni nem jó dolog, azóta belémállt egy dac, egy csakazértis-megmutatom-hogy-megvagyok-egyedül életérzés. és jó egyedül. senki nem szól be, mit-mikor-hogyan csinálok, és ez jóóóóóó...!

szóval, elvagyok egyedül, SOKKAL jobban, mint eddig.

a hétvégém pakolászással telt, P. cuccaiból szelektáltam újfent, mi az, amitől meg tudok már válni. hullámokban jött ez a szelekció, először csak átrendeztem a szobát, aztán rá egy hónapra elkezdtem válogatni a könyveit, aztán jónéhány ruháját továbbadtam, és most már tényleg csak egy pár dolog maradt nálam, ami az övé volt, de azokat azt hiszem, meg is fogom tartani. elég sok mindent kipakoltam egyébként most, egy picit üres is lett a lakás, de megpróbáltam azért -amennyire csak lehetett- hangulatosabbá tenni. szomorkodtam azért egy kicsit közben, következményesen tüskésdisznó voltam anyával, de asszem már megszokta, hogy ilyenkor jobb, ha békén hagy. aztán elmúlt.

közben bepróbálkozott nálam az ellenkező nem is, de szó sem lehet róla, épp most, mikor egyrészt azért még van lezárnivalóm bőven, másrészt pont egyedül akarok lenni.

nemsoká kezdődik a tanév, várom is egyfelől, másfelől jó lenne még lustizni, de most, ahogy néhány órámra készülgetek előre, már előre élvezem, mi mindent fogunk csinálni az órákon. szeretek tanítani, nna. ez is jó.

általános öröm és boldogság, pedig különösebb okom nincs rá, hacsak az nem, hogy élek, nem fáj semmim, egészséges vagyok, az országban nem háborúznak, van hol laknom, van munkám, amit ráadásul szeretek is, van tütüm, amivel tudom anyáékat furikázni, ha kell, és mert ha most kedvem szottyan megnézni mondjuk a Kill Bill-t hatezredszer, akkor megtehetem, sőt, ki is vihetem a konyhámba a laptopomat, és akár vacsora közben is nézhetem, a vacsim pedig tüktoj lesz, soooook hagymával, és jázminos zöld teával, és a meleg pirítós finom illata fog terjengeni az egész lakásban. :-)

-peace-