sajnos a nov. 1-jét kint töltöttem, de azért tudtam időt szakítani a gyertyagyújtásra és az elmélyedésre. sajnos közeledik az egyéves évforduló is. :-(
olyan nem is tudom milyen lelkiállapotban vagyok egyébként. halottak napján nagyon komolyan "elbeszélgettem" magamban P-vel, főleg a lelkiismeretfurdalásaimról, hogy mit csinálnék másképp, ha a mostani fejemmel lennék az adott szituációban. vannak dolgok, amik a mai napig nem hagynak nyugodni. a milettvolnahák is, de főleg a sok-sok önzőségem vele szemben.
van egy furcsa érzésem emellett: hogy nem forgatnám vissza az idő kerekét. ezt az egy évet főleg nem, de a különös az, hogy a P-vel együtt töltött három évet sem. pontosabban, nem biztos, hogy a mostani fejemmel ugyanazt tudnám átélni P mellett, mint amit régen. más ember lettem, átformáltak a történtek belülről. ez kívülről nem feltétlenül látszik, de olyan, mintha más "vegyiértékem" lenne, amiatt, ami történt velem -és nem szeretnék már visszamenni a régi vegyiértékemre, még P kedvéért sem. más kérdés, hogy mit élnék át, ha holnap reggel mondjuk elém toppanna, és azt mondaná, hogy mindez csak egy rossz álom volt....az biztos, hogy ha lehet, még többször éreztetném vele, hogy mennyire szeretem, és még jobban igyekeznék a kis hülye önző dolgaimon túllépni, még jobban figyelnék rá, és még több örömet próbálnék okozni neki. visszatekintve átértékelődnek a kicsinyes harcaim, amiket vívtam vele, és felértékelődnek azok az alkalmak, amikor odafigyeltem és örömet tudtam szerezni neki.
hát így...
még mindig nem megy ki a fejemből ez a quimby-szám. gyilkos és gyógyító egyszerre.
ma nálam volt anya és beszélgettünk az egy évvel ezelőtti dolgokról. mindketten beleborzongtunk, mennyire nehéz is volt. utólag már nem is tudom, hogy bírtam ki ép ésszel. különösen az első egy-két hónap volt nagyon rossz, szerintem nem is voltam normál tudatállapotban. ha nagy baj ér, sokkal sebezhetőbb és érzékenyebb leszel, abban az értelemben, hogy kifinomodik az érzékelésed. mint mikor ledörzsölődik az ujjad hegyéről a bőr, és ezerszeresen érzel vele mindent.
nem, nem mennék vissza egy évvel ezelőttre, pedig akkor még a Jóisten is az ölében tartott, hogy bajom ne essen. köszöntem szépen, de jobb így, kipottyanva, viszont kevesebb fájdalommal.
Utolsó kommentek