nyugtalan vagyok, illetve ez nem jó szó rá. mint akinek zabszem van a s....-ben, izegnék-mozognék, pedig ma mozogtam eleget.

hiányom van, konkrétan. jó lenne valakivel újra együtt lenni. tudom, már írtam ezt, dehát kell nektek rendszeresen olvasni....

az osztályom is sokat jár a fejemben. nagyon kritikusak és sokszor rosszindulatúak egymással. mivel a gyerekeket (és különösen a saját osztályomat) gyakran tekintem egyfajta görbe tükörnek, ami így-úgy engem tükröz vissza, ez elgondolkoztat. nem tudom, hogyan tudnám elérni náluk, hogy legyenek egy kicsit elfogadóbbak egymással, meg magukkal is. ehhh.... ezt se ma fogom megoldani.

most olyan semmi-nem-történős estém van, úgyhogy asszem benyomok egy dvd-t, irány a mocsi...!

ja! erről jut eszembe. álmodtam egy jót vmelyik nap.

egy mocsaras területen gázoltam át, de nem is annyira mocsár volt, inkább egy tiszta vízzel elárasztott rét. láttam a lábamat a vízben, és kicsit féltem, hogy nincsenek-e vizikígyók errefelé. aztán azt gondoltam, biztos, hogy vannak, de nem feltétlenül bántanak, ha meg igen, majd kezdek vele valamit akkor. így hát megnyugodva gázoltam tovább. :-)

 asszem egyértelmű a javulás, ami már rámfért, lássuk be.

ma reggelre is jó álmom volt, azt álmodtam, hogy egy égetnivaló rossz társaságot tanítok angolul pszichológiára, és mindent elkövetnek, hogy szembeszegüljenek velem, de szépen egyenként leszerelem őket, és a végén már figyelnek, én pedig könnyed angolsággal kezdek kérdéseket feltenni, meg magyarázni a szokásos bevezetést a tárgyamhoz.

vidáman ébredek, mint aki épp túlvan egy sikerélményen.

:-) 

ezek mennek, meg a bárányfelhők, mondaná öcsém.

szeretek élni.