énnemtom, hogy van-e olyan, hogy valaki érzelmileg kifárad, de ha van, én most kábé úgy érzem magam, mint aki épp lefutotta az emocionális maratont...

ma reggelre az egyik kliensem búcsúlevelet írt nekem emailben, egy fiatal srác, tökre kedvelem meg minden....kicsit a plafonra kerültem, hogy nehogy megtegye, nem bírtam elérni egész nap, sem őt, sem a családját, de mostanra hálistennek jól (jobban) van, csak én vagyok ki az egész napos aggódástól. kéne kifejleszteni magamban valami védőernyőt, hogy ne érintsenek már ennyire mélyen a dolgok, mert meg fog ártani.

meg talán kéne egy kicsit itthon maradni, pihizni, ilyesmik, csak erre az elkövetkező két hétben esélyem sincs.....basztikuli.

közben nem marad időm magamra, most is hazajöttem, a hűtőben semmi, lehet, rendelek egy pizzát.

mind1. maj' lesz valahogy....