A mai nap ezek után egy kellemes meglepetést is hozott. Összefutottam egy nagyon helyes sráccal. Tanít ő is, beszélgettünk erről vagy két órát és nagyon sok mindenben egyetértettünk. Ezalatt az anyagiasságnak legapróbb jelét sem mutatta, ami mindig kellemesen felüdít. :-)

beszélgettünk arról is, miért csináljuk, amit csinálunk, mondtam, hogy én azért, mert ezzel belülről próbálom bomlasztani a rendszert, és a magam kis környezetében megpróbálok mindent megtenni azért, hogy ha picit is, de jobb legyen a világ.

erre mondott egy nagyon szépet, hogy ő ezt úgy képzeli, mintha a Szaharában mindannyiunknak lenne egy kicsi kertje, aztán talán egyszer ezek a kertek összeérnek. persze az is lehet, hogy a Szahara győz a végén, mosolygott rám. amellett, hogy nagyon érzékletes kép, nem tudtam elfojtani magamban egy frivol kis gondolatot, hogy talán nem bánnám nagyon, ha a mi kertjeink is összeérnének valahol a nem olyan távoli jövőben.... :-D

szóval, mindent egybevetve, nagyon helyes a srác. nagyon magas, az a vékony, langaléta fajta, amelyik egyenesen tartja magát, és széles vállai vannak. kicsit (nagyon) előreállnak a fogai, ettől egy kicsit komikus az arca, de mégis helyes. olyan, hogy ránézel, és mosolyogsz. őszül itt-ott, és nagyon szép kék szemei vannak. barátnőt nem említett.

na jó, azt hiszem, jobb, ha ezt itt és most azonnal befejezem, mert még a végén:

:-D

Ui: kedves kóbor olvasóim ki nem mondott kérdésére válaszolva: nem, nem tudom még. azt sem tudom, felkészültem-e. majd kiderül. addig is -mindenesetre- megpróbálom ezt a bárgyú vigyort levakarni valahogy az ábrázatomról. :-)