(előre bocs a trágár stílusért, sajnos ha felidegesítenek -és most nem kicsit ez a helyzet -akkor vastag sugárban jön belőlem, cserébe viszont nyugodt állapotban sosem káromkodok.)

hozzáteszem, ez már a finomított változat lesz, amit itt olvashattok.

oké, én szóltam.

****

szóval én ezt esküszöm nem értem. mi van itt???!!!! két olyan ember is felbukkant egy héten belül az életemben, akikkel nagyon hamar tele lett a nem létező tököm, de tényleg.

az egyik egy diák, de őt már említettem. lényeg a lényeg, nem bírjuk egymás fejét, elég rosszindulatú velem, és kétszínű is, mert egyenesen nem mer szembeszegülni, hanem csak úgy finoman, fű alatt. ettől viszont elég hamar felmegy bennem a pumpa, mivel nem tudom konfrontálni azzal, amit csinál. azt hiszem, pont ez az, amitől hatásos a taktikája.

a másik egy "kolléga", aki szintén ugyanebben a csúsztatásos stílusban nyomja, próbál kitúrni a helyemről, tudjátok, ez az a típus, akire manapság azt mondják: 'önérvényesítő'. csak ő ezt úgy adja elő, hogy közben kérdés nélkül átgyalogol rajtad, ha az útjában állsz. utána meg, ha rámutatsz a dologra, pislog a nagy szemeivel, és előadja a kis ártatlant. brrrr. azért igyekszem megnehezíteni a dolgát ebben, legalábbis elég keményen a szemébe mondtam ma, hogy mivel van bajom, aztán majd lesz valami. faszom.

***

különben rájöttem, mi az igazán idegesítő. ez ugyanis az én gyakori harcmodorom, és nem gondoltam volna, hogy ilyen kibaszott idegesítő tud lenni, ha én vagyok a szenvedő alanya. gyorsan le kell szoknom róla.

*** 

azért, hogy ne legyek teljesen igazságtalan....én azért nem szoktam másokon átgyalogolni.

hmmm.

legalábbis asszem.

***