Ami miatt erre a kis bevezetőre szükség volt... Valamikor nagyon rég, mikor a szakdolgozatomat írtam, o.k., az all-time-példaképem ajánlott egy szakdolgozatot, hogy forrásként használjam fel az enyémhez. aki írta ezt a szakdolgozatot -nevezzük ii-nek, mint 'ismerős idegen'- kicsit felpiszkálta a fantáziámat, mert fiú volt, tőlem csak pár évvel idősebb, és érdeklődési körünk eléggé fedte egymást. aztán úgy döntöttem, bizonyára valami ronda kapafogú szemüveges tarisznyásbölcsész, úgyhogy valószínűleg kár lenne a gőzért felvenni a kapcsolatot vele. ennyiben maradtam.
rá pár évre Kapolcson jártam, és stoppoltam. aki felvett, egy nagyon aranyos nőci volt, kérdezte, mivel foglalkozom, mondom pszichológiával, erre ő lelkendezve előadta, hogy van neki egy fia, ii, aki szintén, és hogy nagyon tehetséges, légzésmeditációkat tart. most már ködös az emlék, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tényleg az anyukájával találkoztam, lehet, hogy a nagynénje/keresztanyja/stb. volt, de hogy nőrokon, az biztos. nagyon biztatott, menjek el ii valamelyik csoportjára, mert nagyon megéri. megadta a honlapja címét is. akkor utána nézgelődtem egy kicsit a honlapján, és képek alapján beigazolódtak a sejtelmeim -na nem a tarisznyára-kapafogra vonatkozóan, de a lényeg, hogy a külseje nem volt bejövős, úgyhogy újfent hanyagoltam a dolgot.
időközben sokszor találkoztam emberekkel, akik transzlégzésről meséltek nekem, de sosem volt merszem kipróbálni. valahogy féltem/félek az egésztől, ne kérdezzétek, miért. de azért nyugodni sem hagyott a dolog, mert minden ilyen beszámolót feszült figyelemmel és néma irigykedéssel hallgattam.
aztán mostanában, autogén tréningen újfent elhangzott, hogy lehet a tréning mellett kiegészítésképpen transzlégzést kipróbálni. kérdeztük a vezetőt, kiket ajánlana, kihez menjünk. ugye nem kell mondanom, kit ajánlott nekünk. ii, természetesen. (namost, hogy értsétek: transzlégzést fű-fa-virág tart Magyarországon, tehát nem azért hangzott el az ő neve, mert ő volna az egyetlen.)
hát jó, ezt eltettem magamnak, hogy igen-igen, MAAAJD, egyszer, ha összeszedtem rá a bátorságom, meg ha túl vagyok ezen a gyászon, na majd akkor.
aztán tegnapelőtt megyek hastáncra, korábban érkezem, mint a többiek, elkezdünk beszélgetni a tánctanárommal, kérdezi, mivel foglalkozom, mondom pszichológia (kell-e folytatnom?) mondja, hogy az tök jó, ő is foglalkozott vele, kérdem hol, mondja, magánúton, fizetős tanfolyamon, kérdem kinél, ii, hát persze.
ilyen nincs, gondoltam, oké, ha hazaértem, fellépek a honlapjára megint, körbenézek, van-e valami újdonság. aztán este mégsem néztem meg, valami egyéb dolog lekötött, el is feledkeztem róla.
aztán másnap reggel nyitom meg az emailjeimet.... az ELSŐ email, amit megnyitottam, nem viccelek, az első, egy egyesület programtájékoztatója volt, amiből egyenesen ugrott neki a szememnek ii neve, hogy hamarosan transzlégzés csoportot tart.
faszombamár, mondom, talán tényleg el kéne mennem?! na, akkor felléptem a honlapjára, elkezdtem ott körbenézegetni, olvasgatni, nagyon sok érdekes -és hasznos- dolgot megtudtam, ami egy kicsit vissza is terelt a spiritualitás felé. ő ugyanis nagyon elkötelezett, és ezt számomra meglepően higgadtan, ugyanakkor megalkuvástól mentesen képviseli. őt olvasgatva elgondolkodtam azon, hogy vajon nem azért vesztettem-e el P-t, mert -mivel ő nem nagyon hitt az efféle dolgokban, megriasztották őt, és védekezésképp inkább igyekezett nevetségesnek gondolni ezeket -szóval, hogy nem azért választottak-e el P-től, mert neki köszönhetően kezdtem én is eltávolodni a spiritualitástól, és a nagy boldogságban hanyagoltam a kapcsolatot a mélyebb önmagammal is. a három év alatt vagy két naplóbejegyzést írtam, össz-vissz. (nnna, most bezzeg bepótolom...)
mindezeket végiggondolva, arra jutottam, hogy talán ezt "kellett" megtudnom ii-től, ezért érkezett ez a bazisok szinkronicitás. kicsit gondolkoztam a transzlégzésen, hogy elmenjek-e, de épp más program volt betervezve aznapra, úgyhogy elvetettem az ötletet, erőltetésnek éreztem.
na, errefel skype-on hív az egyik barátném, aki csak sorozatos véletlenek miatt tudott felhívni szintén, ezekre most nem térek ki, de higyjétek el, az se volt egyszerű... nyavalygok neki, hogy nincs értelme az életemnek, meg hasonlók, kábé amit olvashattatok itt az utóbbi napokban. aztán kibököm, hogy mennyi szinkronicitás történt velem, ii, transzlégzés és hasonlók. nem cirkalmazom tovább. elkezdett lelkendezni, hogy mindenképp menjek, ő is volt már, és neki nagyon jó volt.
meggyőzött. úgyhogy menni fogok - bár nagyon fosok, a transzlégzéstől is, meg ii-től is -de nem merek most már többször nemet mondani egyikre sem.
ii-től egyébként jobban félek, mint a légzéstől. naná hogy az jár a fejemben, mit jelent ez az egész, mit jelent ő az én számomra, lehet-e köztünk valami, vagy egész más miatt dörgöli az élet újból és újból az ő nevét az orrom alá... nem tudom. szorongás van bennem. azt hiszem egyébként, hogy van már neki párja. meg azt is gondolom, hogy ennyi tökéletességet (a külsőt azóta már megtanultam hátrébb sorolni), amilyennek ii a honlap alapján tűnik, nehezen tudnék elviselni hosszú távon.
az is lehet, hogy azért kerül az életembe, hogy valóban útmutatást adjon. azok a dolgok, amiket olvastam tőle, inspirálólag hatottak rám.
o.k.-ról futott át nem olyan rég a gondolat a fejemben, hogy mintha kezdene egyre kevesebbet jelenteni, mint vezérlő csillag. lehet, hogy ii lenne a következő... o.k. nyomdokain gyakorlatilag 7 éve járok, na nem mintha az objektív idő olyan marha sokat számítana.
aztán azon is gondolkodom, hogy lehet, hogy a következő párkapcsolatom, ha lesz, egy valódi párkapcsolat kell legyen olyan szempontból, hogy az énem teljességével szeretnék benne részt venni. talán elviselnék egy kicsivel kevesebb biztonságot, mint amennyi P-vel volt. az a baj velünk, "tudatos" emberekkel, hogy marha veszélyesek tudunk lenni. egy pillanat leforgása alatt bekattanhat, hogy 'ez már nem az én utam' -mint ahogy érzem o.k.-val is -és akkor könyörtelenül váltunk. P-vel az együttélést valóban az életünk végéig terveztük, és ha rajtunk múlik, úgy is lett volna.
szóval, P után már nem fogok kiegyezni csak úgy, akárkivel. egy hozzám hasonlóan "tudatos" társ kell, aki mellett lehet, hogy nem érzem majd magam olyan biztonságban....-nade, ha jobban belegondolok, P és az én esetem a legnagyobb bizonyíték rá, hogy biztonság nincs a földön.
ahogy láttam, ii és a párja egy ilyen "tudatos" pár. marhára irigylem őket, ii-t külön, amiért valóban hozzáértő terapeutának tűnik, és őket kettejüket, mint párt úgyszintén. lehet, hogy ez az irigység mutatja, merre szeretnék tovább menni. ha irigy vagy, használd az irigység energiáját arra, hogy megszerezd, amire a másikat látva vágysz. szeretnék ilyen hozzáértő lenni, és szeretnék ilyen tudatos párkapcsolatban élni.
lehet, hogy ii-t és a párját ezért kell látnom majd, hogy legyen előttem egy példa, ami bizonyítja, hogy igenis van ilyen.
eddig mindig azt gondoltam, hogy pszichológusból egy párkapcsolatban egy is bőven sok... most lehet, hogy kipróbálnám, mégis milyen egy hozzám hasonlóval lenni. mert P., minden szeretetem, tiszteletem és hálám mellett, nem volt egy kimondottan "tudatos" lény. mindig szerette a maguk egyszerűségében látni a dolgokat. nagyon sokat adott a világnak a vidámságával és önzetlenségével, de a spiritualitástól, az őszinte introspekciótól ódzkodott. én pedig nem képviseltem ezt túl határozottan vele szemben, bár egész életem és minden tapasztalatom bizonyíték volt rá. nem voltam eléggé önmagam, és egy félreértelmezett elfogadás szellemében nem képviseltem eléggé vele szemben azt, ami vagyok: EGY TUDATOS, OLYKOR VALÓBAN BŐSZ BOSZORKÁNY.
hát, kedveseim, ha ezt eddig mind el bírtátok olvasni, akkor nyugodtan veregessétek vállon magatokat a nevemben, mert ritka empatikus lény kell, hogy legyetek. :-)
Utolsó kommentek