bősz boszi

Utolsó kommentek

  • nodekornél: sok sikert és boldogságot! nagyon örülök, hoyg lezárhatod ezt a blogot, mert ez azt jelenti, hogy ... (2009.05.28. 22:22) kedveseim... :-)
  • bősz boszi: oké, nem fogom. :-) köszi!:-) -bb (2009.05.26. 21:05) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Te is vigyázz magadra. És ha bármikor a jövőben mégis beszélhetnéked támad, kérlek ne fogd vissz... (2009.05.26. 18:07) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Hát szépen beleültettél minket a tűpárnába. :) De addig is jó utat és fennforgásokat! (2008.11.18. 21:26) -szün- ill. némi spoilerezés- :-)
  • bősz boszi: erre nem is gondoltam, hogy történhet jó is ugyanolyan hirtelen és váratlanul, mint ahogy a rossz ... (2008.11.09. 12:36) újrakezdés? pfff.....
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

álom

2008.05.11. 22:00 | bősz boszi | Szólj hozzá!

?!

mi a jó ég volt itt pénteken? 28 látogatóm volt, amikor egyébként átlagban 4-5 szok lenni, abból is kettő én vagyok szerintem. na mind1.

 

fontosat álmodtam ma.

 

a publikus rész belőle:

motorozok egy napsütéses, dimbes-dombos tájon. meglátok az út mentén két motoros-gyakorlópálya-szerűséget. mind a kettőn megyek egy pár kört. közben csodálkozom, hogy amikor felfelé megyek egy dombon, akkor hiába csavarom fel a motort nagyobb sebességre, nem megy gyorsabban, szóval, meglep, hogy a lejtőn felfelé lassabban haladok. arra gondolok, ha P. élne, megkérdezhetném tőle, miért van ez.

aztán visszafelé motorozok, és letérve az útról egy mezőn haladok keresztül, ami mocsárrá válik, és én már nem is motorozok, hanem biciklizek, illetve tolom a biciklit. elmegyek egy fiatal férfi mellett, aki nem vesz rólam tudomást, bár azt hiszem ott él a mocsárban, vagy talán horgászik. tolom a mocsárban a biciklit, aztán látom, nem megy, és ugyanazon a nyomvonalon visszatolom egy szárazabb sziget felé. ott van két gyerek, az egyik szól nekem, hogy vigyázzak, mert már most is olyan gyorsan jöttem, felzavarom vele a mocsár lidércét. lelassítom a mozdulataimat, remélve, hogy nem zavarom fel, de a gyerek szerint már késő. megállok, és elkezdek süllyedni lefelé. a víz alá kerülve körbenézek, és felkavarodott, opálos vizet látok magam körül, látom, hogy a napsütés megvilágítja, ahogy száll a lebegő iszap körülöttem. azt is észlelem, hogy nem kell visszatartanom a lélegzetemet, mert be tudom "lélegezni" a vizet, nem fulladok meg. a biciklim nálam van, meg egy nagy körző, és a gyerek azt mondja, hogy ha nyugton maradok, a lidérc megmutatja, merre van az út. mozdulatlanul várok, és pár pillanaton belül a körző (vagy szextáns), mint ha iránytű lenne, beáll határozottan egy irányba. elindulok biciklistül arra, nagyon lassan megyek, és azon gondolkozom, hogy vigyáznom kell, ne gyorsítsak fel, a Lidérc miatt.

 

érdekes álom. a két kitérő: talán az autogén tréning és a hastánc. hogy csodálkozom, hogy felfelé lassabban megyek: ez valós eseményen alapul, IRL is mindig csodálkoztam, mikor P autóját vezettem, hogy fölfelé menet lassabban megy. ez jellemző rám, egyébként. nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy van, ami nehezebben megy, és nem lehet ilyenkor elvárni magamtól, hogy ugyanúgy teljesítsek, mint máskor. hogy vannak nehezebb időszakok az életemben, amikor lassabban haladok, mint normál esetben tenném. a mostani egy ilyen időszak. szeretnék már a domb tetején tartani, de sajnos még mindig itt izzadok valahol a közepénél. a fiatal férfi....talán ii lesz, nem tudom.

és most jön a lényeg. azt hiszem, ez az álom útmutatás arra nézve, mit csináljak majd a transzlégzésen. megállni, nem megijedni, hogy megfulladok, rájönni, hogy lehet létezni abban a másik tudatállapotban, és körbenézni. és ha megállok, és nem vonom el a figyelmem egyéb dolgokkal (olvasás, filmnézés, egyéb unaloműző dolgok), és merek "lélegezni" odaát, akkor megjön az, amire már nagyon várok: hogy merre is induljak tovább.

 

úgy is fogalmazhatnám, hogy végre megtudom, mi a faszér' történt az, ami történt velem. dühös vagyok a sorsra, még mindig, amiért elvette tőlem a boldogságot, na meg a boldogságnak az esélyét is, bizonytalan határidőig.

...

régebben olvastam, hogy van olyan, hogy spirituális krízis. két okból kerülhet valaki ilyenbe: egyszer akkor, amikor mindene megvan az életben, mégsem tud elégedett lenni, unatkozik, és rájön, hogy van az életnek egy spirituális valósága, és hogy ez az, ami hiányzott neki;

a másik, mikor már rég tisztában van ezzel a spirituális valósággal, és elérkezik az idő, amikor választania kell, hogy hova helyezi a hangsúlyt: a hétköznapi életére, vagy a szellemi-spirituális életére. ez a fogadalomtétel előtt őrlődő szerzetes vagy apáca problematikája, akinek választania kell: a világi élet, vagy a szerzetesrend?

A Krisztus utolsó megkísértése c. film is sok szempontból ide sorolható, amennyiben mutatja Krisztus őrlődését és küzdelmét azzal, hogy elfogadja a saját hivatását.

namost az első alól én kiesek, mert nekem eszem ágában sem volt megunni azt a fajta boldogságot P-vel. de ha kiderül, hogy azért vesztettem el őt, mert őhelyette a spiritualitás felé kéne fordítanom a vitorlát, irtó dühös leszek, ezt előre mondom.

egyébként is morcos hangulatban vagyok, amiért megfosztottak a P-vel közös jövőtől. ma épp hallottam, hogy egy apuka hívja a kisfiát, akinek pont az volt a neve (ritka manapság), mint amit mi is adtunk volna a leendő gyerekünknek. majdnem elsírtam magam, a kurva életbe.

 

Címkék: álom a harag napja

A bejegyzés trackback címe:

https://boszboszi.blog.hu/api/trackback/id/tr88464270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása