szal az történt, hogy...
illetve nem, kezdjük az elején.
o.k.-t kábé 9-10 éve ismerem, és mindig felnéztem rá. bár néha megvolt az az érzésem, hogy mintha lenne valami ellenérzése irántam, ettől függetlenül nagyon sokat segített. sokat fejlődtem ez alatt az időszak alatt, és ő is nagyon mélyen elgondolkodtatott bizonyos dolgokról.
aztán kábé akkor, mikor elkezdtem ezt a blogot újra írni, épp tréningről jöttem el tőle, mikor egyszercsak visszanéztem az ajtóból, és belémvágott egy érzés: "olyan, mintha utoljára látnám".
akkori állapotomban persze marhára beijedtem, hogy ez nyilván azt kell jelentse, hogy vagy ő hal meg, vagy én. két hétig paráztam, aztán eljött a következő alkalom, egyikőnk sem halt meg és én megnyugodtam. (most nyugodtan mindenki hívhat magában hülye p.-nak, akinek agyára ment a spiritualitás, és úgy kell neki, parázzon csak. csak én tudom, mennyire erős volt az a megérzés akkor, és hogy 'csak' az értelmezésem nem volt jó.)
merthogy az történt, hogy bejött ii a képbe, és én kezdtem o.k.-t más szemmel figyelni. kritikus szemmel. rájöttem, hogy néha rossz érzést gerjeszt bennem, lelkiismeret-furdalást, bizonytalanságot, ha nem úgy csinálom a dolgaimat, ahogyan ő elvárná. meg hogy néha téved. meg hogy néha -azt hiszem-, nem akar velem foglalkozni -és néha nem váltja be az ígéreteit, és néha nem figyel, nem szán rám időt, amikor pedig -mondjuk így- szakmailag is kötelessége lenne.
na, eddig a fikázás, de nem akarok tényleg hálátlannak tűnni, mert sokáig nagyon sokat jelentett nekem.
aztán tegnap... befejeződött az autogén tréning, amire lelkiismeretesen eljártam, összesen kétszer hiányoztam, iskolai elfoglaltság miatt.
tegnap az egyik ilyen hiányzós alkalomra visszakérdeztem, egy apró momentumra, amit kábé 2 perc alatt el lehetett volna mondani. nem válaszolt rá, mondta, hogy majd a többiek elmondják.
aztán több burkolt célzást tett, ami rám vonatkozott, és alapvetően igazságtalannak éreztem, de ezt még lenyeltem. megfigyeltem egyébként is már, hogy az egyik csoporttaggal jobban van, mint velünk, őt piedesztálra állította, engem meg ehhez képest lealacsonyított.
ehhez hozzájön, hogy én egyébként sem voltam sikersztori ezen a tréningen, ami alatt azt kell érteni, hogy a végére teljesen elkedvetlenedtem. a tréninggel nincs baj, csak a mostani állapotomban, meg talán az o.k-val szemben való lázadás miatt is: egyszerűen a végére -motiváció hiányában- nem csináltam elégszer a gyakorlatokat.
a tegnapi nap végén fa-rajz teszt elemzés lett volna, de a célzások után érthető módon nem volt kedvem bővebben beszélni róla, úgyhogy 1-2 mondattal elintéztem a dolgot. mondta o.k., hogy őt aggasztja, amit lát, különösen azzal összekapcsolva, hogy baszok megcsinálni a gyakorlatokat -(no jó, ezt azért nem ezekkel a szavakkal mondta) és majd a lezárás után esetleg bővebben beszélgethet róla velem, meg azokkal, akik akarják.
(akkorra én már "kabbeaf.." lelkiállapotba kerültem, úgyhogy tudtam, én aztán tuti, hogy nem fogok maradni. egyébként is hányok tőle, ha pont egy pszichológus nem bírja nevén nevezni a dolgokat, hanem elkeni, a haragját burkolt célzásokban éli ki, aztán meg nem vállalja fel amire célzott, és még te vagy a hülye, mikor reagálsz...brrrrr....mondjuk én nem reagáltam, csak konstatáltam, hogy ez a szomorú helyzet áll fenn, pont annál, akitől a legkevésbé sem várnám. azt hiszem, túl sokat vállal, többet, mint amennyire ideje volna rendesen átgondolni. vagy nem tudom, mi az oka, de maga a tény elszomorít.)
a legvégén aztán kiosztott egy-egy tanúsítványt arról, hogy elvégeztük a tréninget: de csak három embernek, akik "rendesen jártak" -és mondanom se kell, én nem voltam köztük. namost engem kurvára nem érdekelt soha semmilyen papír, és ez sem érdekel különösebben. csak maga a gesztus, hogy bár 2szer hiányoztam a 15 alkalomból, (és mellesleg az egyik ember, aki kapott, szintén ugyanennyit hiányzott)
és bár 10 éve ismer(nie kellene) és tudja, hogy komolyan veszem a dolgokat, és nem vagyok link
és bár többször csináltam neki fordításokat, és kapcsolatban voltunk mindenféle módon, ahol nem csak én profitáltam
és bár tudja, hogy min mentem keresztül az utóbbi fél évben...
szóval mindezek után képes egy ilyen kis pitiáner faszsággal "megbüntetni", nem is azért, mert nem jártam, hanem mert az utóbbi időben már nem alulról, a teljes hódolat minden jelével néztem rá fel, hanem távolodóban tőle, és mert az általa annyira szeretett módszert nem tudtam teljes szívvel átvenni tőle. nem voltam sikerélmény, na. és a szeme közé mertem nézni, na.
miután látta, hogy nem fogok maradni fa-tesztet megbeszélni, mondta, hogy majd én megyek külön hozzá megbeszélni valamikor, ezt ráhagytam. aztán odamentem hozzá adni két puszit, a szemébe néztem, és mondtam neki, hogy nagyon köszönök mindent.
nem tudom, hogy megérezte-e, hogy ez egy elbocsátó szép üzenet volt részemről.
nem hiszem, hogy megyek hozzá bármire is a jövőben -tehát ez kicsit valóban olyan, mintha utoljára láttuk volna egymást.
és utána előadtam a dühös járást a belváros utcáin.
ez történt, most mennem kell, puszi nektek.
Utolsó kommentek