bősz boszi

a mai álmom is az önérvényesítésről szólt.

a suliban, ahol dolgozom, az igazgató azt mondta nekem, hogy az óráimat jövő évtől más fogja leadni. de ilyen órákat, mint fejlődéslélektan, meg szociálpszichológia, és tudtam, hogy olyan kollégának adja, aki nem végzett pszichológiát. dühös lettem, és igyekeztem lebeszélni, de nem nagyon ment. kétszer is próbálkoztam álmomban. csak a felháborodásra emlékszem már, mert lusti voltam reggel leírni, és amúgy is a hastánc elvette a figyelmemet. (amit most 100%-osan nyomatok, nehéz leállítani magamat róla, pedig sokszor már inkább kéne pihennem.)

ja, a nap káröröme: a hastánctanár lecseszerintette a csajt, aki miatt tegnap dühöngtem, mert már ő is besokallt tőle. jupí. szebb lett volna, ha én teszem meg, még tegnap, mert így most nincs kinek megtépnem a haját.

amúgy meg kezdem magam picit egyedül érezni.

na, mára ennyi.

jóccakát.

ma reggel furcsát álmodtam, de egyáltalán nem publikus. mindenesetre rárímelt egy mai napi történésre.

az egyik csajszi a hastáncon elkezdett dirigálni minket, jobban, mint a tánctanár. senkit meg nem hallgatott, elordibálta, szerinte mi-hogy legyen, sőt, vagy kétszer még meg is fogta a vállamat, és arrébbtolt -próbáltam ugyan ellenállni, de nem sikerült. holnap, ha csak egy ujjal is hozzámér, esküszöm lekeverek neki egyet. nem szoktam meg, hogy bábunak nézzenek, akit csak úgy arrébb lehet tolni. ideges lettem, hogy ennyire elsöpörte az akaratomat (akaratunkat) ez a lány. ennél azért jobban meg kell védenem magam....

másik szomorúságom, hogy az előadáson nem az első sorban fogok táncolni, hanem a másodikban. sajnos mások önérvényesítőbbek voltak, mint én. hát, ez van. majd talán legközelebb...pff...