ma reggel furcsát álmodtam, de egyáltalán nem publikus. mindenesetre rárímelt egy mai napi történésre.
az egyik csajszi a hastáncon elkezdett dirigálni minket, jobban, mint a tánctanár. senkit meg nem hallgatott, elordibálta, szerinte mi-hogy legyen, sőt, vagy kétszer még meg is fogta a vállamat, és arrébbtolt -próbáltam ugyan ellenállni, de nem sikerült. holnap, ha csak egy ujjal is hozzámér, esküszöm lekeverek neki egyet. nem szoktam meg, hogy bábunak nézzenek, akit csak úgy arrébb lehet tolni. ideges lettem, hogy ennyire elsöpörte az akaratomat (akaratunkat) ez a lány. ennél azért jobban meg kell védenem magam....
másik szomorúságom, hogy az előadáson nem az első sorban fogok táncolni, hanem a másodikban. sajnos mások önérvényesítőbbek voltak, mint én. hát, ez van. majd talán legközelebb...pff...
Utolsó kommentek