bősz boszi

mostanában mintha kezdenék megbékélni az egyedülléttel, de azért annyira nem, hogy ne járjon a fejemben állandóan, milyen jó is lenne újra társra lelni.

aztán, mikor írnak nekem a társkeresőn, meggondolom magam. megijedek. félek újra közel kerülni, azt hiszem. kurvajól feladták a leckét már megint, tiszta hülye voltam, mikor P mellett azt gondoltam, végre "egyenesbe" jött az életem. olyan kicsi hülye krumplik vagyunk, vicc az egész, mikor próbáljuk itt kitalálni, mitől leszünk boldogok.

visszatérve a társkeresőre.... egyre jobban zavar, hogy ezer és ezer lehetőség van.... én pedig ezerből nem tudok választani. a bőség zavara van, miközben jól tudom, hogy egyes-egyedül az idő minősége számít: eljött-e a pillanat a találkozásra, felkészültem-e egy következő (ki tudja milyen) társra?

halkan, mélyen itt dobol bennem, hogy még nem. de a mindennapok túléléséhez szükségem van legalább a remény egy picike morzsájára, hogy leszek egyszer újra boldog ember én is.

ma mi volt a suliban.... nem megyek bele bővebben, mert csak ideges leszek tőle megint. szadomazochisztikus iskolavezetés, pitiáner elégtételek, despotizmus és értelmetlenség a köbön, áááááááááááá!!!!

pedig még el sem kezdődött a tanév.

nincs jó kedvem.

van egy olyan érzésem, hogy konfliktusos év elé nézek. egyre kevésbé bírom befogni a számat, amikor pedig kussban kéne lennem, ezen felül sorozatban megkaptam a suli négy évfolyamát a legrosszabb osztálytípusból, amit ugyan nem bánok nagyon, mert kihívás, meg minden, de akkor is nehéz lesz. mást se csinálok majd, mint határokat tartatok be majd a gyerekekkel, meg a kollégákkal, kemény lesz.

közben pedig vágyakozom a szerelemre.

na, ma engem is ledorongolt az egyik kolléganőm. az a baj, hogy nem nagyon értem, miért. mind1. nem is lényeges.

egy másikat meg, aki ráadásul tök közeli, műtöttek cisztával tegnapelőtt. aztán bevérzett neki, és majdnem meghalt. most már hálistennek jobban van, de engem a hideg rázott, mikor hallottam, mi történt. pfff.... :-(

ne legyenek már ilyenek, jó, kedves Isten, mert ezt én már nem bírom. na.