bősz boszi

Henri Viscandi: Meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól,-

s Ő nehézségeket adott,

melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,-

és problémákat adott,

melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,-

gondolkozó agyat és testi erőt

kaptam, hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem,-

és Isten veszélyeket adott,

melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam,-

és kaptam az Úrtól bajbajutott

embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulat helyett

alkalmat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem

és mindent megkaptam, amire

szükségem volt.

Meghallgatta imádságomat!

ma reggel furcsát álmodtam, de egyáltalán nem publikus. mindenesetre rárímelt egy mai napi történésre.

az egyik csajszi a hastáncon elkezdett dirigálni minket, jobban, mint a tánctanár. senkit meg nem hallgatott, elordibálta, szerinte mi-hogy legyen, sőt, vagy kétszer még meg is fogta a vállamat, és arrébbtolt -próbáltam ugyan ellenállni, de nem sikerült. holnap, ha csak egy ujjal is hozzámér, esküszöm lekeverek neki egyet. nem szoktam meg, hogy bábunak nézzenek, akit csak úgy arrébb lehet tolni. ideges lettem, hogy ennyire elsöpörte az akaratomat (akaratunkat) ez a lány. ennél azért jobban meg kell védenem magam....

másik szomorúságom, hogy az előadáson nem az első sorban fogok táncolni, hanem a másodikban. sajnos mások önérvényesítőbbek voltak, mint én. hát, ez van. majd talán legközelebb...pff...