bősz boszi

http://utolsonapok.blog.hu/

az összes hülye gondolatomat, hogy legjobb lenne meghalni, visszaszívtam.

Mióta P. nincs, azóta tudom, mennyire értékes egy emberi élet.

hat hónap P. nélkül.

most már nem annyira nehéz, mint az elején volt. kezdek belenyugodni az egyedüllétbe, próbálom szeretni magam helyette is. ez egyelőre kontroll nélküli vásárlásban jelenik meg, ma is vettem pl egy nagyon szép kaktuszt. Ilyet:

a transzlégzés óta úgy érzem, túljutottam egy fordulóponton, most már felfelé kell vigyen az út. ha ritkulnak a bejegyzéseim, az amiatt lesz.

a 6 hónap alatt 

-megtanultam túlélni egy totális sokkot

-megértettem, hogy nincsen fájdalom, ami végtelen lenne, még ha annak is tűnik az elején 

-megtanultam meghallani a szívem hangját (intuícióm, és hogy mit akarok igazán)

-megerősödött a hitem abban, hogy vigyáznak rám "odafent"

-megtanultam felvállalni a spirituális tapasztalataimat

-megtanultam hálát érezni azért, amiért én még élhetek

-megtanultam egyedül lenni

-megértettem, mennyire fontos, hogy magamat szeressem, ha másokat is szeretni akarok, ugyanúgy, mint P.

-megtanultam hastáncolni, és élvezni a testem mozgását

-elbúcsúzóban vagyok o.k.-tól, közeledőben ii felé, és ez nem baj

egyelőre ezek a legfontosabbak. nem kevés. hát ezeket tanultam azon a bizonyos "egyetemen", ahova P halála után pár nappal álmomban mentem.