bősz boszi

Utolsó kommentek

  • nodekornél: sok sikert és boldogságot! nagyon örülök, hoyg lezárhatod ezt a blogot, mert ez azt jelenti, hogy ... (2009.05.28. 22:22) kedveseim... :-)
  • bősz boszi: oké, nem fogom. :-) köszi!:-) -bb (2009.05.26. 21:05) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Te is vigyázz magadra. És ha bármikor a jövőben mégis beszélhetnéked támad, kérlek ne fogd vissz... (2009.05.26. 18:07) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Hát szépen beleültettél minket a tűpárnába. :) De addig is jó utat és fennforgásokat! (2008.11.18. 21:26) -szün- ill. némi spoilerezés- :-)
  • bősz boszi: erre nem is gondoltam, hogy történhet jó is ugyanolyan hirtelen és váratlanul, mint ahogy a rossz ... (2008.11.09. 12:36) újrakezdés? pfff.....
  • Utolsó 20

Naptár

május 2008
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

énblog 23. -ajjajjj....jahahajj...

2008.05.22. 21:54 | bősz boszi | 2 komment

el vagyok kámpicsorodva, pedig tök jó dolgok történtek ma. többek közt tartottam egy marha jó önismereti foglalkozást, szinte szárnyaltam együtt a kölykökkel. jó volt. úgy éreztem, tudtam segíteni az egyik lánynak, aki olyan, mintha a 15 évvel ezelőtti önmagam lenne.

megéltem, hogy erős vagyok, hatalmamban áll segíteni, és meg is teszem, és szárnyalok a boldogságtól, meg a hálától, hogy ilyesmiket tehetek. jó volt.

aztán találkoztam o.k.-val, elmeséltem neki (amit még itt nektek nem), hogy esténként van úgy, hogy félek itthon egyedül. nem sokszor fordul elő, de néha rámjön a szorongás, hogy betörnek hozzám megint, mint januárban. szerinte a szorongás, meg a betörés mint esemény, mindig az "Árnyék"-unkkal kapcsolatos. lehet, nem tudom. (Az Árnyék jungiánus fogalom, a személyiségünk elfojtott, sötét részét jelenti, a hibáinkat, amikkel nem akarunk szembesülni.)

 

aztán kiültem kicsit a Liszt Ferenc térre, elszívtam egy cigit, és közben elmerengtem. éreztem magamban a várakozást, a vágyakozást, amit tegnap-tegnapelőtt is. azt gondoltam, valakinek mellém kéne ülnie, MOST. konkrétan úgy gondoltam, P. utódja kellene, hogy odaüljön... ehelyett egy rigó kezdett el énekelni a lámpavason tőlem nem messze, és az olyan volt, mintha a lelkemből énekelt volna, elcsivitelte a nagyvilágba, a sok-sok süket fül mellett el a messzeségbe, hogy magányos és keresi a párját.

aztán a rigó elrepült, szedelőzködtem én is, s most itthon vagyok, csivitelek kicsit én is a világba a bajomról, hátha jobb lesz.

igazából az keserített el hazafelé jövet, hogy megpróbáltam P.-t magam mellé képzelni, és már nem ment. ugyanaz történik, mint mikor a nagypapámat vesztettem el: egy idő után már nem tudtam felidézni az arcát, a hangját. nem akarom, hogy P.-vel is így legyen. elkeseredtem, hogy nem tudom elképzelni az arcát oldalnézetből, vagy nem úgy, ahogy szeretném. vagy hogy milyen érzés volt mellette ülni.

na, ezektől elszomorodtam.

Címkék: énblog gyász hiány depi

süti beállítások módosítása