értem én, de ez a személyre szabott fejlődéstréner isten kicsit kegyetlen. és fárasztó. és néha azért kellene autoboldogság, úyg értem oylan, amit csak úgy ad :)

mondjuk, most hoyg belegondolok, ami most jó nekem, azt én is úgy értem el, hyog sok szaron meg fájdalmon kellett átmászni, és nyilván én is fejlődtem közben, de így kimondva, belegondolva rosszabb. más oldalról viszont jobb, emrt jobban érthető, értelmet ad anank, mikor éppen nagyon rossz az embernek.

"személyre szabott fejlődéstréner isten" -ez jó, ezen röhögtem...
annyi kiegészítéssel még, hogy ez a fejlődéstréner mi magunk vagyunk, a belső leglényegünk. tehát, ahogy én látom, ez a legbensőbb, legbölcsebb önmagad az, aki ösztönöz, kihívja belőled a fejlődést, néha (gyakran) szenvedés árán is. ez alaptörvény, kábé úgy, ahogy a tárgyak lefelé esnek, mert engedelmeskednek a gravitáció törvényének. mi sem tudunk másfelé "esni", csak a legmélyebb önmagunk felé, hosszabb-rövidebb kitérőkkel persze.
ezért nem izgulok, mi lesz. az lesz, ami efelé visz.

:) így, hogy végülis mi magunk vagyunk, és ez valahogy óhatatlaan, fizikai tvszerűség, így jobban érzem magam tőle. pedig hiszek istenben, de nekem eléggé weird istenképem van, és ebbe vhogy nehezen szuszakoltam bele ezt a néha kegyetlen valakit. de ha magam vagyok kegyetlen és valójában ez belülről vezérelt evolúció a fejlődsz vagy meghalunk jegyében, így okébb a dolog :)

hát, nem tudom. én nem nevezném kegyetlenségnek. inkább az, hogy nem kukoricáznak velünk, szóval nem lehet csak úgy a két szép szemünkért, -vagy mert szépen kérjük- megúszni valamit, ha egyszer át kell esnünk rajta.

a másik, hogy én nem nagyon választom szét a bennem élő legmélyebb ént, és a rajtam "kívül" álló Istent. Inkább úgy képzelem, hogy ez a "mély én" a minden élőlényben legbelül hordozott isteni lényeg, tehát végső soron egy Istennel.

mitől weird a te istenképed?

nekem nagyon antropomorf, és egyben sokféle istenből egybegyúrt. valahoyg vigyáz rám, de nem szól bele. de azért ott van és figyel. de pl nem ő teremtette a világot. és hoyg mindenható-e, nem tudom. mert nem foglalkozom azzal, hoyg az-e. vszeg az, fogalmilag nehezen lehetne más. szóval elginkább azért weird, emrt nem tudom pontosan leírni, h miylen, oylan mint egy ködfolt, legalábbis tulajdnoságait tekintve, kissé alaktalan.

az, hoyg nem választod szét, az is jó. talán én sem választom enynire szét, hiszen elvileg valahol ez a weird istenke is én vagyok, legalábbis sok gondolatom kivetülése, metr néha úgy könynebb elfogadni, hallgatni rá, ha vmi rajtam kívülálló, mintha magamra kellene hallgatni/haragudni.

hát, igen. na erre a ködre varrjunk gombot...