bősz boszi

Utolsó kommentek

  • nodekornél: sok sikert és boldogságot! nagyon örülök, hoyg lezárhatod ezt a blogot, mert ez azt jelenti, hogy ... (2009.05.28. 22:22) kedveseim... :-)
  • bősz boszi: oké, nem fogom. :-) köszi!:-) -bb (2009.05.26. 21:05) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Te is vigyázz magadra. És ha bármikor a jövőben mégis beszélhetnéked támad, kérlek ne fogd vissz... (2009.05.26. 18:07) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Hát szépen beleültettél minket a tűpárnába. :) De addig is jó utat és fennforgásokat! (2008.11.18. 21:26) -szün- ill. némi spoilerezés- :-)
  • bősz boszi: erre nem is gondoltam, hogy történhet jó is ugyanolyan hirtelen és váratlanul, mint ahogy a rossz ... (2008.11.09. 12:36) újrakezdés? pfff.....
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Luiz De Camoes: Remény, mit remélsz?

2008.06.14. 20:52 | bősz boszi | Szólj hozzá!

 
  - Remény, mit remélsz?
                                                 
  - Semmit, soha többé.
  - Miért?
                                                 
  - Valami megváltozott.
  - Élet, mi vagy?
                                                 
  - Csak gyötrelem vagyok.
  - Mit mondasz, szív?
                                                 
  - Szeretek, mindörökké.
  - Lélek, mit érzel?
                                                 
  - Így kell tönkremenni.
  - Hogy élsz?
                                                 
  - Nem várva semmi jót, szerencsét.
  - Mégis, mi éltet?
                                                 
  - Csak a múlt, az emlék.
  - Csak ennyi a fény életedben?
                                                 
  - Ennyi.
  - Látsz végső célt?
                                                 
  - Csak egy gondolatot.
  - Mire gondolsz?
                                                 
  - Hogy várom a halált.
  - Jó lesz?
                                                 
  - Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.
  - Miért kényszerít?
                                                 
  - Mert tudom, ki vagyok.
  - Ki vagy?
                                                 
  - Az, aki megadta magát.
  - Kinek?
                                                 
  - A fájó, örök Szerelemnek.

Címkék: gyász hiány szomorúság egyedül veszteség

A bejegyzés trackback címe:

https://boszboszi.blog.hu/api/trackback/id/tr19520555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása