A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr....
-szeretethimnusz-
2008.06.14. 21:07 | bősz boszi | Szólj hozzá!
Címkék: hátéppezazbasszameg...
sírni...sírni...sírni....sírni....
2008.06.14. 20:58 | bősz boszi | Szólj hozzá!
Sírni keservesen, könnyeket ontva
átsírni az emésztést, meg az álmot
sírni kikötőkben, sírni kapukban
sírni serényen, sárga könnyet sírni
megnyitni a sírás csapját, zsilipjét
átitatni lelkünket és trikónkat
elárasztani ösvényt, kerti sétányt
úszva menekülni a könny tavában
antropológiát tanulni sírva
Afrikán keresztülutazni sírva
születésnapot ünnepelni sírva
sírni mint pacsirta, mint krokodilus
ha a pacsirta és a krokodilus
csakugyan mindig sír
kisírni mindent, igazán kisírni
orrodból sírni, térded kalácsából
sírni köldököddel, sírni a száddal
sírni szerelemből, undorból sírni
sírni kövéren, sírni ösztövéren
sírni rögtönözve, emlékezetből
sírni álmatlan éjjel és egész nap.....
/Oliverio Girondo verse, Dobos Éva fordításában/
Címkék: gyász hiány szomorúság egyedül veszteség
Luiz De Camoes: Remény, mit remélsz?
2008.06.14. 20:52 | bősz boszi | Szólj hozzá!
- Remény, mit remélsz?
- Semmit, soha többé.
- Miért?
- Valami megváltozott.
- Élet, mi vagy?
- Csak gyötrelem vagyok.
- Mit mondasz, szív?
- Szeretek, mindörökké.
- Lélek, mit érzel?
- Így kell tönkremenni.
- Hogy élsz?
- Nem várva semmi jót, szerencsét.
- Mégis, mi éltet?
- Csak a múlt, az emlék.
- Csak ennyi a fény életedben?
- Ennyi.
- Látsz végső célt?
- Csak egy gondolatot.
- Mire gondolsz?
- Hogy várom a halált.
- Jó lesz?
- Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.
- Miért kényszerít?
- Mert tudom, ki vagyok.
- Ki vagy?
- Az, aki megadta magát.
- Kinek?
- A fájó, örök Szerelemnek.
Utolsó kommentek