magányos vagyok. tomhogyuncsi.
számomra meg elkeserítő. P annyira jó ember volt. jó srác. önzetlen társ.
olvasgatok egy blogot, amit egy srác ír, aki annyira hasonlít P-re: tervezgeti a közös jövőjét a párjával, agyal a pénzügyeken, hogy miből hozza majd ki a saját lakást, meg ilyenek. még P élt és boldogok voltunk, amikor elkezdtem őt olvasgatni, pont emiatt: annyira hasonlónak láttam a boldogságunkat az övékével.
és most tessék, itt vagyok: sehol sem.
szomorú és magányos vagyok, és hiányzik P.
most átmegyek anyáékhoz, mert itt vannak a nagymamámék. addig sem magamban őrlödöm itt.
puszi nektek.
Utolsó kommentek