sok mindenen gondolkoztam ma.

(ja, a hastánctréning egyébként naaaaaagyon jó vót, főleg rázni tanultunk, meg lenyomtunk két koreográfiát, aminek az elején majdnem bőgtem, hogy én ezt sosem fogom megjegyezni, de a végére már egész jól tudtuk. azért persze van még mit finomítani rajta. de ami különösen jó volt, az a társaság. nagyon jól éreztem magam köztük, sokat röhögtünk. jó lenne igazán összebarátkozni velük, mer' amióta Pesten vagyok, nem vagyok túl jól ellátva barátnőkkel. P. mellett meg nem is éreztem hiányát, úgyhogy a régebbi barátokat sajnos el is hanyagoltam.)

holnap megyek ii-hez, eléggé mélyre mentünk a múltkor, de azóta sajnos nem jött föl szinte semmi. (mondjuk nem is nagyon volt alkalmam meditatív hangulatba kerülni itt a hastáncos lányok között.)

ma sikerült anyát jól meglepni, ugyanis leszerveztem neki egy balatoni hétvégét az 50. szülinapjára. jaj, azt látnotok kellett volna, milyen boldog volt! :-))) öröm volt nézni. kicsit féltem előtte, hogy nem találom el mit szeretne, és nyavalyogni fog, de nem. totál kész volt, el volt ájulva meg minden, és azóta már azt tervezgeti, hogy el kell menjen előtte fodrászhoz, meg szőrteleníteni, szóval tök aranyos. :-)))

aztán hazajöttem a kis suzukimmal, ma délelőtt nagy kirándulást tettünk, elmentem a teszkóba venni egy nagy rakás cuccot, és csak egyszer kavirnyáltam el, de amúgy tök ügyi voltam. egyébként olyan furcsa, alig találkozom ezzel a suzukisokat lenéző mentalitással, sőt, gyakran inkább segít a többi autós (bizonyára látják, hogy egy ijedt tekintetű fiatal csajszi ül a volánnál, és szerintem megesik rajtam a szívük.)

este meg kiültem a teraszkámra esőt nézni, meg kötögetni (mivel nem lehet eléggé hamar felkészülni a télre, épp egy rózsaszín sálat kötök ... :-D) közben a muskátlim a vállamra hajolt, és én azt éreztem, hogy annyi, de annyi szeretet van bennem... hogy szeretem a kis virágaimat, a suzukimat, a lakáskámat, mindent magam körül, és ez jó. persze a jó hangulathoz nagyban hozzájárult anyám öröme, meg hogy megszeretgettem a cicánkat is náluk...

szóval, most jól érzem magam. délután persze eszembe jutott azért P., el is pityeredtem, sajnos még mindig nem tudok betelni azzal, hogy mennyire jó srác is volt Ő, és hogy mennyire szeretem még mindig.

néha már azt érzem, túl vagyok rajta, de pl. most is, hogy szóba került a dolog a hastáncos lányok között, nem tudtam nem elérzékenyülni. szóval, még mindig van bennem fájás... de sokszor van bennem boldogság is, hogy élhetek és szerethetek, szóval, egyre inkább eluralkodik rajtam ez a hatalmas életszeretet és életöröm, ami azért furcsa, mert utoljára akkor éreztem ilyesmit, amikor még boldog, beteljesült szerelemben éltem P.-vel, és még a suliban is jól ment minden. és ezektől a pityergős szakaszoktól eltekintve ezt a fajta boldogságot most P. nélkül is tudom produkálni, tök magamtól.

idekívánkozik persze rögtön, hogy azért a fenenagy önállóság mellett nagyon is el tudnék viselni újra egy férfit az életemben, de nem izgulok, mert a horoszkópom (meg a Tarot) szerint is, (furcsa egyébként, hogy teljesen egybehangzólag jósolják ugyanazt) jönni fog valaki, egy "Korongok Király" akit egyébként már nagyon várok. azon gondolkoztam, hogy vajon felismerem-e majd? nehéz ügy az ilyesmi. P. például tök unszimpatikus volt a legeslegelső randinkon. erre tessék, mi lett belőle... P. egyébként Kelyhek Király volt, hatalmas szívvel.