ma nem volt jó kedvem, egyáltalán.
és büszke sem voltam magamra.
pfff. ez hosszúnak ígérkezik, és lehangolónak...
szóval, mi is a bajom? igyekszem számbavenni szép sorjában.
1. észrevettem, hogy nem érzem jól magam a kollégák között. az egyikük, akiről azt hittem, tudunk esetleg barátok lenni, kezd egyre frusztrálóbban viselkedni velem. egyrészt be nem áll a szája, ami alapesetben nem szokott gondot jelenteni, mert én szeretek másokat hallgatni-meghallgatni. csak van, hogy célzásokat tesz rám, nem hagy békén, és már sok, és ő nem veszi a jelzéseimet, hogy kezd elegem lenni -csak már a nagyon durvákra reagál, amikor konkrétan rászólok, hogy maradjon már csendben, mert zsong a fejem tőle. akkor elhallgat, és az meg azért rossz, mert lelkiismeretfurdalásom lesz tőle.
2. emellett rengeteg a pletykás köztük, én meg átveszem, és ettől meg azt érzem, elkoszolódom. egyébként sem vagyok túl büszke magamra, az utóbbi időben sajnos többször viselkedtem úgy, hogy attól nyugodtan minősíthetném magam erkölcsi romhalmaznak....pff, ez hosszú...
3. lényeg, hogy van egy kolléga, aki klinikai eset, egyszerűen kattant. ahogy ez már lenni szokott, nagyon jó pozícióban van, gyakorlatilag kirúghatatlan, és pont őt osztották be az osztályomba tanítani jövőre. namost én elmentem delegációba a nagyobb főnökhöz, hogy ugyanmár nem-e lehetne-e őt inkább máshova tenni. hosszas harcok árán ezt sikerült elintézni. persze ebben benne van az, hogy gyakorlatilag mószerolnom kellett ezt a kollégát, és erre lehet mentségnek mondani, hogy a saját gyerekeimnek akartam jót ezzel, meg magamnak, de az enyéim helyett más gyerekek ugyanúgy meg fogják őt kapni, és más osztályfőnök kolléga is szívni fog -helyettem.
szar ügy. persze, nézhetem onnan is, hogy én a saját osztályomért felelek, és már így is épp elég lelkibeteg kolléga tanítja őket, nem kell még egy.
4. nagyobb baj az, és innentől vagyok erkölcsi hulla végképp, hogy a gyerekeknek beszéltem erről a mesterkedésemről, két okból, az egyik persze az, hogy elismerjék, hogy mint osztályfőnökük én mindent megteszek értük (tehát hogy imponáljak nekik) másrészt amiatt, mert féltem, hogy az a kolléga, akit sikerült végül ehelyett a beteg helyett betenni -nos, ő a kisebbik rossz, hogy így mondjam -és féltem, hogy vele is elégedetlenek lesznek, ha nem tudják, hogy nagyobb baj is érhette volna őket. pfff.
legszívesebben szemenköpném magam, és utálom ezt az egészet, hogy ilyen gusztustalan helyzetekbe kell keveredjek, mert nem rúgnak ki embereket, akikre egy sámlit nem szabadna rábízni, nemhogy harminc gyereket. mind1.
5 -ös számú bajom, hogy rájöttem, rohadt kevés ember van körülöttem, akikben megbízhatok. barátnőm mára már gyakorlatilag csak egy maradt, vagy mondjuk úgy, másfél, mert a felediknek egyszerűen nincs ideje rám, olyan szar helyen dolgozik. amíg P volt, magas ívből szartam az egészre, hogy hány barátnő van körülöttem, meg lássuk be, arra is, hogy mi van velük... és hát, ha egy barátságot nem ápolnak...
6. ehhez hozzájön, hogy nem szelektálok az emberek között, akikre az időmet szánom. sokszor töltöm az időmet olyanokkal, akik hívnak, hogy legyünk együtt, de akikkel én valamilyen okból nem érzem jól magam. vagy azért, mert nem jutok szóhoz mellettük, mert annyit beszélnek; vagy mert nem tudok önmagam lenni a társaságukban, mert pl. abban merül ki az össz mondanivalójuk, hogy másokat fikáznak; vagy mert egyszerűen nincs olyan témánk, amit meg tudnánk beszélni, és felszínes marad az egész beszélgetés, vagy üres hallgatások vannak benne. szóval, jobban meg kéne válogatnom, kivel megyek el kávézni/sörözni/vacsizni a jövőben.
7. és most, itt állok, előttem a nyári szünet, és sok-sok üres -de főleg: magányos- nap fenyegető réme. persze, biztos találok majd valamit, amivel kitölthetem a napjaimat, tervezek pár dolgot, hastánctábor, kapolcs, de azért még kell kicsit rágyúrni a programom megtervezésére. nem jó, ha egy szétfolyó masszaként áll előttem az idő, mert abban én is szétfolyok.
hogy valami pozitívumot is mondjak így a végére....jövő héten megyek ii-vel beszélni.
(és ammán nagyon jó lesz! :-)))
Utolsó kommentek