A gyásznak Elisabeth Kübler-Ross szerint 5 szakasza van -ugyanúgy, ahogy a haldoklásnak: -elutasítás, -düh, -alkudozás, -depresszió, -belenyugvás.
-akit ez bővebben érdekel, itt utánanézhet:
http://www.lelkititkaink.hu/halal_fazisai.html
Én nem tudom, átmentem-e minden szakaszon, vagy hogy egyáltalán érdemes-e szakaszolni ezen bármit is.
Mindenesetre úgy döntöttem, leírom, én mit éltem meg ezekből. el tudom képzelni, hogy van ember, akinek ez hasznos lehet.
Nekem szerencsém volt -bizonyos szempontból- mert felkészülhettem a veszteségre. miután beütött a krach, 16 napig volt a párom az intenzíven -ezalatt vele lehettem sokat, ami nagyon jó volt. másrészt szerencsém volt, mert úgy hozta a sors, hogy mellette lehettem az utolsó pillanatokban, és ezért is nagyon hálás vagyok.
az első két nap pokol volt. hitetlenség, sokk, beláthatatlan és végeérhetetlen fájdalom. bár már elég rutinosnak tartom magam a lelki fájdalom túlélésében és elmulasztásában, ez a feladat olyannak tűnt, mint a Himaláját megmászni. elkeserített, hogy nem látom a végét. még soha nem volt olyan, hogy ne láttam volna a fájdalom végét, valahol, akármilyen messze is a jövőben, de mindig ott volt. még a legrosszabb időszakaim is focipályányinak tűntek ehhez képest, amit most akkorának éreztem, mint mondjuk Európa.
szóval, nem hittem benne, hogy egyszer a végére érek.
nem is tudtam racionálisan gondolkodni. találtam egy ártatlan emailt, amit egy lánynak írt -és bebeszéltem magamnak, hogy nyilván megcsalt. kizárt dolog egyébként, de akkor 100%-ig hittem benne. ez valahol hasznos volt, mert teremtett egyfajta elsődleges eltávolodási lehetőséget Tőle. bebeszéltem magamnak, hogy egész idő alatt átvert, megcsalt, emlékeket szedtem elő, amik ezt megerősíthették, és dühös elkeseredettséget, csalódottságot éreztem. szembefordultam vele -hogy valahogy elszakítsam magam tőle.
addigra már ezer szállal kötődtünk egymáshoz -ez elmondhatatlan, milyen érzés, mikor a másik feled egyszercsak nincs.
mindig mondogattuk egymásnak, hogy mekkora ajándék az az élettől, hogy megtaláltuk egymást, és hogy soha nem akarjuk egymást elveszíteni. mintha éreztük volna. valahol éreztük is, ebben biztos vagyok.
Utolsó kommentek