húúú...

nyaszóval.

ma jobb kedvem van, mert belegondoltam abba, hogy milyen pár is kellene nekem.

de nem nem nem, kezdjük az elejéről, csapjatok le, ha hülye vagyok.

szóval.

ráhangolódó zene:

(indítsátok el, menten jobb kedvetek lesz tőle nektek is, ezt megígérem :-))

(ez kicsit mankának is válasz lesz egyébként)

natehát.

tegnapelőtt ücsörögtem a teraszomon, és bagóztam, ami valahogy elmélyíti  a merengéseimet. belegondoltam, hogy magányos vagyok, aztán meg abba, hogy valami mégsem akar bennem még elköteleződni újra. az egész zavaros volt, úgyhogy vetettem kártyát, és azóta tiszta.

1- ami most van, az annak a belátása, hogy P-ről le kell mondanom, pont. soha nem jönnek vissza már a boldog idők vele.

2- amit nem szabad tennem most, hogy belebonyolódok valami huszadrangú pót-kapcsolatba.

3- ehelyett befelé kell koncentrálnom, és nem kell semmit sem tennem, csak engednem, hogy megtörténjenek a dolgok velem.

4- ez vezet el oda, ami minden vágyam: hogy igazán mélyen tudjak szeretni, anyaként, valakinek a párjaként, tanárként, emberként, mindenhogyan.

na, eddig tiszta.

és ahogy tegnap ücsörögtem a cigányfesztiválon, szabadnak éreztem magam: nem kell senkivel összejönnöm, sőt, magasról szarhatok az összes hímnemű fejére, semmiben nem kell igazodnom hozzájuk. nem kell izgulnom azon, hogy megtetszem-e valakinek vagy sem. és ez jó, ez az állapot. mert egyedül is elég vagyok.

aztán ma megint szinkronicitás: kiderült, hogy az ismerősöm lánya tanítja angolra ii feleségét. és hogy költözni akarnak ki Angliába. levert a víz és nagyon elszomorodtam....hogy fogok én akkor ii-vel kapcsolatban lenni, ha itt sincs?!

aztán belegondoltam: ugyanmár. nem kell semmi mást tennem, csak figyelnem a szívem szavára. az úgyis oda irányít, ahova és akihez mennem kell. nincs vész. ha ii nincs, nem dől össze a világ. egyébként is - lehet, hogy vissza fognak járni sűrűn, és akkor megvalósul az, amit szeretnék.

aztán buszoztam haza, és persze még mindig ii-n morfondíroztam, hogy ő mennyire nem olyan, amilyen pár illene hozzám. hogy is mondjam: ő túl sok. mint már említettem valahol lentebb, én még mindenféle pocsolyákban meg akarok hemperegni, ez ii mellett elképzelhetetlen lenne.

és akkor elképzeltem, milyen párral is tudnám ÉN leélni az életemet.

hmm. sötét szemű és szúrós pillantású, erős és egyenes tartású gyerek kell legyen -legalábbis így képzeltem el. olyan, hogy ha rámnéz, kettéálljon tőle a fülem. :-) azt hiszem, kell, hogy gyerekekkel foglalkozzon ő is, tanítsa vagy gyógyítsa őket, lényeg, tudjon férfi lenni, és ne lelkizős felnőtt-pszichológus legyen, mert attól rövid távon megőrülök. ugyanakkor inspiráljon is...az egyforma értékrendet nem említem, mert ez alapvető. pénzközpontú, metroszexuális, tévéfüggő egyedeket a közelembe se engedek, ez alap.

szenvedélyes kell legyen, mint én. :-) és akarnia kell gyereket-családot.

kérdés nélkül szeretnie kell, ez is alap.

...

ó, nem is tudom. jól leírogatom itt ezeket, aztán lehet, hogy nem is erre van szükségem...

inkább valahogy úgy kellene hozzáállnom, ahogy itt lentebb Lovasi mondja a hülye fejével:

:-)

Lovasi szerint az élet értelme:

na, mára ennyi voltam. szerintetek mi az élet értelme? :-)