semmi különös. elvagyok egyedül, de magányosnak érzem magam. ma voltam kutyát sétáltatni. jó volt, örült, mikor meglátta a pórázt. néha felpislantott rám, miközben ment elöl, édes volt.
sikerült is jól lefárasztani magunkat, a kutymorgó teljesen kész volt, mire hazaértünk. nincs túlságosan elkényeztetve, már ami a sétáltatást illeti -de itt gyorsan be is fogom a szám, elvégre nem kunszt egy hétig jó lenni egy kutyához, ahogy most én jó leszek.
ennyi. nagy büdös senki földje, lassan kilenc hónapja ment el P. ennyi idő alatt már egy gyereket ki lehetne hordani. jól elment az életemből egy év erre, azt hiszem, sose fogok visszakívánkozni a 2008-as évbe. hacsaknem kitör a 3. világháború, és nem lesz fedél sem a fejem felett, nemhogy autóm, és nem lesz mit ennem, és hasonlók. kicsit félek tőle, hogy akármennyire szar is a jelen, jönnek majd idők, amikor sírva emlegetjük majd ezeket a "boldog" békeidőket. ti nem féltek semmi ilyesmitől?
amióta elolvastam Polcz Alaine: Asszony a fronton c. könyvét, azóta tudom, mekkora szívás egy háború a civil lakosságnak, de azon belül is főleg a nőknek. nem szeretném megélni. a rohadék politikusoknak legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenném, hátha jobban igyekeznének békés megoldásokat keresni.
Utolsó kommentek