ma visszajöttünk mamáéktól. jó volt náluk lenni, bár néhányszor elkámpicsorodtam.
ma se vagyok épp fényes hangulatban, újra olyan értelmetlennek és reménytelennek látom a helyzetemet, mint az elején. pláne, mióta ii-vel kicsit mélyebbre ástunk, kezdenek feljönni a gusztustalanságok, amikkel vonakodva szembesülök, és ilyenkor azt érzem, sosem leszek olyan, amilyen lenni szeretnék: tökéletes és boldog. tudom, hogy ez már az irrealitás, ilyesmit kívánni, de ettől függetlenül itt zakatol a fejemben. szeretnék újra boldog lenni, szeretnék újra egy olyan kapcsolatban lenni, mint amilyen P-vel volt, sőt, ha már az irrealitásba így belejöttem, azt szeretném, hogy Ő éljen és újra mellettem legyen.
:-(
Utolsó kommentek