bősz boszi

a következők vannak:

társkereső kezd póttevékenységgé válni nálam. unatkozom, kezd elővenni a negatív feszültség, megnyitom, hátha írt valaki -akinek aztán jól nem válaszolok. (azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez amiatt is van, mert az összes IQ-harcos megtalál magának) levelezgettem egy-két emberrel, kettővel találkoztam is, de nem lesznek bejövősek, ennyi.

cserébe ma elgondolkodtam, hogy rohadtul azon kéne inkább dolgoznom először, hogy mi a faszt is akarjak még a továbbiakban az életemtől. a lentebb leírtakat nem csak rinyálásból írtam, tényleg halálosan komolyan gondolom, hogy nincs értelme itt lenni, magamtól nem megyek el, tehát patthelyzet, valamint halk röhögés odafentről.

tényleg dühös vagyok a sorsomra, amiért ezt itt most meg kell élnem.

ha lenne valami, amire mindig is vágytam, csak P miatt nem lehetett.... vagy esetleg a családom miatt nem lehet, mert idekötnek....de nincs...

fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel a teméntelen sok szabadsággal. Fromm írt egy könyvet erről, 'Menekülés a szabadság elől'.

az a nagy helyzet, hogy nem tudom, mihez foghatnék. merre irányítsam a vitorlámat? jó kérdés, ha nem igazán maradtak vágyaid, -amire meg vágynál, azt megtagadják tőled.

na, ilyenkor lennék én buddhista szerzetes. tudnám, mit akarnak kikésztetni belőlem ezzel a kényszerű remete-állapottal...

de tényleg. annyira jó volna, kapnék egy faxot odafentről, egy hosszú listával, ami úgy kezdődne, hogy

to do:

-

-

-

-

-

-

-

-

-

ma se sokkal jobban, annyi különbséggel, hogy ma már itthon maradtam -bár jobb szeretnék a suliban nyüzsögni, legalább az a része legyen jó a napomnak. mindegy, most elleszek idehaza pár napig, kényszerpihenő van.

ami új hír, hogy kezdek nem akarni többet jó ember lenni. úgy éreztem eddig, hogy az egy fair deal, ha én jókislányként segítek sok-sok mindenkinek, akinek csak tudok, cserébe megvan mindenem, ami fontos és erőt ad. ehhez képest elvették tőlem, ami erőt adott -és emiatt kurvára nincs kedvem tovább adni magamból, senkinek, és a jókislányságtól is elment a kedvem.

eléggé vissza is húzódtam a csigaházamba, nem válaszolok -régi- "barátok" emailjeire -hazugságnak érzem. (az is lenne.) nagyon jó úton haladok a tüskésdisznó lelkiállapot felé megint.

vagyok ma. testileg-lelkileg nagyon-nagyon lent, elkapott az influenza, azért bementem dolgozni.

egyszerűen értelmetlen minden.

nincsen vágyam semmire, és nagyon, nagyon szeretném, ha végre megkönyörülnének rajtam, és P után mehetnék. igazi társam volt. nélküle minden értelmetlen és felesleges.

ne haragudjatok, nincsen egyéb írnivalóm.