bősz boszi

történt már veletek ilyen? nem tudtam a jelszavammal belépni. (nem, nem nyomtam be a capslockot, biztosan az a jelszavam, amit használtam, stb...) aztán ráklikkeltem, hogy elfelejtettem a jelszavamat -kínomban- erre beengedett az indapassos főoldalra. még ilyet. nem értem. (?)

na, mindegy, csak azt akartam megörökíteni az örökkévalóság számára, hogy kurvajó napom volt ma (is), meg tegnap is, tegnap tesómat költöztettük, meg apát köszöntöttük a szülinapján, ma meg elmentünk M-re az akvaparkba, és annyit csúszdáztunk, mint állat. vízimalac énem kitombolta magát, ki is fáradtam rendesen, úgyhogy menek is aludni, mert holnap sulikezdés, mégiscsak ki kéne néznem addigra valahogy.

ma mi volt a suliban.... nem megyek bele bővebben, mert csak ideges leszek tőle megint. szadomazochisztikus iskolavezetés, pitiáner elégtételek, despotizmus és értelmetlenség a köbön, áááááááááááá!!!!

pedig még el sem kezdődött a tanév.

nincs jó kedvem.

van egy olyan érzésem, hogy konfliktusos év elé nézek. egyre kevésbé bírom befogni a számat, amikor pedig kussban kéne lennem, ezen felül sorozatban megkaptam a suli négy évfolyamát a legrosszabb osztálytípusból, amit ugyan nem bánok nagyon, mert kihívás, meg minden, de akkor is nehéz lesz. mást se csinálok majd, mint határokat tartatok be majd a gyerekekkel, meg a kollégákkal, kemény lesz.

közben pedig vágyakozom a szerelemre.

hú, most lécci ne ábránduljatok ki belőlem teljesen.

ma nagyon jól éreztem magam, egész nap, és jöttem hazafelé a busszal, egyetlen ülőhely volt, egy srác mellett. odamentem és bekéredzkedtem a belső ülésre. mikor felnézett, látszott, hogy összekapja magát, és beengedett. vibrált köztünk valami (nem nézett ki rosszul, sőt; szép barna szeme volt és kifejezetten gusztusos keze). néha egymáshoz ért a vállunk, "véletlenül", tudjátok, a szokásos játék. jól esett, hogy éreztem, engem figyel. aztán, el kezdett fészkelődni, véletlen meg is lökött, persze csak picit, de azért rögtön elnézést is kért, rámosolyogtam, semmi baj. :-) aztán jött a megállóm, látta, hogy szedelőzködöm, kérdezte, hogy leszállok-e, mondom aha, és kiengedett. aztán leszálltam, és ennyi.

namost ez a kis közjáték ÚGY felturbósítota az önbizalmamat, hogy az már nem egészséges, mosolyogva jöttem haza, és egyszerűen gyönyörűnek éreztem magam. megjegyzem, azt hiszem az is vagyok mostanság. :-) (na, mondom én, hogy nem egészséges...)

nem tudom P.-nek tetszenék-e így. biztosan, de lehet, hogy félne velem összejönni, sok lennék neki. ő a kislányok mellett érezte magát biztonságban, rám talán azt mondaná, amit mondott néha más nőkre, akik szépek és (hozzá) túl erősek voltak, hogy "van benne valami dög", vagy hogy "ez megenne engem vacsorára".

lényeg a lényeg: mostanában fel-felfigyelnek rám a hímek, és ez jóóóóóóó......! :-)