bősz boszi

ma láttam egy tök szépet. nem csak egy fénycsóva volt, hanem a végén darabokra eshetett, mert láttam, ahogy sziporkázik.

nem mondom el, mit kívántam, mert esetleg nem teljesül. de szerintem úgyis kitaláljátok. :-)

huhh. nézzetek ki a Holdra, ha ezt most olvassátok. félelmetes. durva. szép.

kicsit (sokkal) jobban érzem magam, mint pár napja. gyövünk kifelé a hullámvölgyből, jupí!!!

ii-nél beszéltem sok mindenről. két dolog világlott ki a számomra azóta, az egyik, hogy P, bár átmelengette az én jégbefagyott szívemet, minden szeretete mellett két nagyon fontos dolgot nem tudott elfogadni bennem: a Nőt, és a Spiritualitás felé törekvőt. ez azért két nagyon lényegi dolog, előbb-utóbb harcolni kezdtem volna értük, és ki tudja, lehet, hogy ebbe tönkrement volna a kapcsolatunk. de ezt már úgysem tudom meg soha, nem is érdemes agyalni rajta.

a másik, hogy bár rengeteg mindenen lehetne/kellene fejleszteni önmagamban, nem szabad, hogy ii-vel elvesszünk a susnyásban. rá kell koncentráljunk arra az irányra, amit a transzlégzés mutatott: eltisztítani a dolgokat a szeretet útjából: megtanulni magamat szeretni, másokat szeretni. a többi -most- kevésbé fontos, ez viszont nagyon. én hasznos életet akarok élni, olyat, amiben sokat tudok majd másoknak segíteni. eddig az eszemet használtam erre (tehát a racionalitás segítségével igyekeztem másokat mindenféle belátásokhoz segíteni, hogy az életük jobb legyen.) ha ii-vel sikerül, amire szerződtünk, akkor a szívem is működésbe tud majd lépni, sokkal jobban, mint eddig, és én azt érezhetem, nem hiába jöttem a világra.

huhh... ma se írok bővebben... tizenkét óráztam a suliban, érettségi + adminisztráció, jó vót. és az emberek azt hiszik, ilyenkor mi már rég pihenünk... egy frászt. körmöljük a rohadék bizonyítványt-anyakönyvet, meg ami jön, tiszta röhej, a számítógépek korában. néha már úgy érzem magam, mint egy középkori kódexmásoló. HA VALAKI AZ OM-BŐL OLVASSA EZT, lécci-lécci, kurvára el kellene már intézni, hogy legyen egy szájbavert program, amibe elég EGYSZER bepötyögni minden adatot. aztán a végén kinyomtatjuk, majd ugyanúgy lepecsételjük - aláírjuk, ahogy eddig. kőkorszak, komolyan mondom.

pfff...de mindegy is.

ami viszont tényleg jó volt, hogy elolvasgattam a diákok rólam írt éves értékelését -és nagyon jól esett, hogy gyakorlatilag mind meg volt elégedve velem, egy-két technikai észrevételük volt, de amúgy olyanokat írtak, hogy az óráimnak megvolt a maga varázsa, meg hogy a személyiségem maradjon olyan, amilyen eddig, meg hogy szerettek engem/ vagy az óráimat....szóval, csupa-csupa olyat, amiért érdemes ezt csinálni. örültem. :-)

ennyit tudok mondani, így gyorsban, mielőtt bevágnám a szunyát. megbeszéltük, hogy bizonytalan határidőig járok hozzá hetente, és NAGYON bízom benne, hogy sokat fog tudni majd segíteni.

nya, holnap bővebben, egyelőre meg jóéjtpjuszi mindenkineeeeeeeeeeeek....!