bősz boszi

Utolsó kommentek

  • nodekornél: sok sikert és boldogságot! nagyon örülök, hoyg lezárhatod ezt a blogot, mert ez azt jelenti, hogy ... (2009.05.28. 22:22) kedveseim... :-)
  • bősz boszi: oké, nem fogom. :-) köszi!:-) -bb (2009.05.26. 21:05) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Te is vigyázz magadra. És ha bármikor a jövőben mégis beszélhetnéked támad, kérlek ne fogd vissz... (2009.05.26. 18:07) kedveseim... :-)
  • Lánglovag: Hát szépen beleültettél minket a tűpárnába. :) De addig is jó utat és fennforgásokat! (2008.11.18. 21:26) -szün- ill. némi spoilerezés- :-)
  • bősz boszi: erre nem is gondoltam, hogy történhet jó is ugyanolyan hirtelen és váratlanul, mint ahogy a rossz ... (2008.11.09. 12:36) újrakezdés? pfff.....
  • Utolsó 20

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

rákoroszlán -a kezdetek

2008.08.15. 17:29 | bősz boszi | Szólj hozzá!

eszembe ötlött, hogy hogyan is sikerült kivívni ezt a jelenlegi egyensúlyt a két jegy között.

tuti biztos oroszlánként kezdtem, ált.isk. alsóban örsvezetőnek választottak a többiek, ez nem lehet véletlen. már nem emlékszem, mit hogyan csináltam, de ösztönös vezető kellett hogy legyek már akkor is. aztán elköltöztünk, az új sulim ismeretlen volt, kilógtam a sorból, mint újonnan jött, ez meglepett és elbizonytalanított -maga a tény, hogy van olyan, hogy valahol nem kedvelnek feltétel nélkül. a többiek kihasználták ezt a kezdeti bizonytalanságomat és a csúfolódás már ott megkezdődött, talán az első hetekben. ezt még kiheverhettem volna, talán, mikor következő évben jött még egy iskolaváltás, az otthoni zűrök is kulmináltak -és akkor begubóztam - megszületett a rák-énem. visszahúzódtam a csigaházamba, oroszlán sehol, gyámoltalanul és hitetlenkedve tűrtem az egyre durvább kiközösítést és heccelődést. utána évekkel, külön meg kellett küzdenem azért, hogy ha két ember összenevetett az utcán a hátam mögött, ne gondoljam azt, hogy rajtam nevetnek. szóval, durva volt. bullying, mondaná az angol. mielőtt szenvedő alanyává váltam volna, emlékszem, nem hatott meg különösebben, amikor láttam, hogy (az elvileg vezetésem alatt álló) osztályban körbekergetnek két lányt és leráncigálják róluk a bugyit. annyi gondolatom volt az egészről: hű, de nem szeretnék a helyükben lenni -de a kisujjamat sem mozdítottam volna értük, egyszerűen meg sem fordult a fejemben. most viszont ölni tudnék egy ennél jóval enyhébb heccelésért is, szóval, jobb, hogy megtörtént velem mindez. rosszabb ember lettem volna, ha ott maradok abban a suliban, a többiek hódolatától övezve, érzéketlenül más emberek szenvedése iránt.

aztán 8. évközben jött egy sorsszerű fordulat, egy külföldi utazás, ahonnan visszatérve egyszerűen elkezdtem más emberként viselkedni. előreengedtem az oroszlánt megint, utólag már nem is tudom, hogyan voltam képes rá, de megreszkíroztam, és bejött. a többiek látták, most már megvédem magam, ha kell, az utazás is jó alibit szolgáltatott a változásra -azóta váltogatom a kettőt, mikor mire van szükség. visszavonulás és befogadás, vagy előrelépés a vezérszerepbe és aktivitás.

A bejegyzés trackback címe:

https://boszboszi.blog.hu/api/trackback/id/tr40617638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása