én csak okoskodom, sosem volt iylenem, közel sem tudom elgondolni sem, hogy milyen lehet, de ha már írsz és én kommentelhetek, hát gondolkodom kicsit hangosan. öö, írásban hangosan. érted :). szóval talán lehet,m hogy jó lenne, ha elkezdenél/folytatnál valamit, ami nem kötődik hozzá. új sport, új elfoglaltság, új nyelv, stb. és nem (csak) azért, hogy lefoglald magad, hanem hogy legyen valami, ami a tiéd, egyedül, amiről nem mindig ő jut eszedbe. mert akármiylen szörnyű is, meg kell tanulnod nélküle is élvezni az életet. nem elfeledve őt, hanem nélküle. és nem csak élni kell magtanulni, hanem jól élni, élvezni. nekem, ha halál van körülöttem (eddig egy nagyon közeli volt és nem is akarok többet), de ott az volt a bajom, (mert egy régi jó, de akkor már nem oylan jó volt, tehát nem fájt annyira, mint neked) a legrosszabb a lelkifurdalás volt. hogy hogy a büdös fenébe merek én élni, mosolyogni, élvezni bármit, mikor ő meghalt. és lassan rájöttem (sokat segített a tor, ami, mint akkor megértettem, egyebekközött a lelkifurd. intézményes feloldására szolgál), hogy az élet igenis megy tovább. és igenis az elment nélkül. ő máshol van, mi meg itt. és valahogy úgy mondtam magamnak, hogy igazából velük sem tehetjük meg, hogy azt az életet, amit tőlük elvettek, elpazaroljuk. hát hogy jövünk mi ahhoz, hogy mikor nekünk szabad, mi itt vagyunk, akkor csak úgy eldobjuk. eldobás alatt értsd nemélés, nemélvezés, nemtovábblépés. kicsit kihelyeztem beléjük a saját dühömet a világ iránt, hogy elképzeltem, ők lennének dühösek (amúgy azt hiszem, nem hiszek a túlvilágban, de ez más kérdés :). és ez nekem segített. szóval ha valami olyat csinálnál, amit ő közvetlenül nem csinált, ami így a tiéd, attól még mesélhetsz neki róla és ő is örülni fog neki, de leginkább annak, hogy továbbmégy. őt megtartva de nem belékapaszkodva.

bocs itt a lelkiömlésért, de kijött.

jó pár dolgot elkezdtem, amióta ő nincs... hastánc, autogén tréning...
csak azt hiszem, én valahogy fordítva csináltam.... az elején akartam nagyon élni, élvezni az életet nélküle is, aztán most jövök rá, hogy ez nem is olyan könnyű.
ez az "őt megtartva, de nem belékapaszkodva", na ez a nehéz.

***
azt hiszem, ha a nevemre kattintasz, hogy üzenetet küldesz nekem, akkor az a postaládámba érkezik.
vagy ha nem megy, akkor beírhatod ide kommentbe, és utána rögtön kimoderálom.

köszike, megvagy! :-)