kezdem megszokni, hogy értelmetlen az életem, mióta P elment.
valahogy ez az értelmetlen lét kihozza belőlem, hogy jobban próbálok a jelenben élni, nem pedig a jövőn gondolkozni. jelenleg egyébként általában jól vagyok, csak szeretnék már valakit szeretni.
ma megnéztem egy bébi-videót, szerintem nagyon vicces, ajánlom mindenkinek, aki fel akar picit vidulni:
:-D ...szerintem halálos.... :-D de az apja se kispályás...
persze elkezdtem nézegetni még több bébit, és a végére el is szomorodtam, mert belegondoltam, a párom mennyire boldog lett volna, mikor megszületik a kisfiunk, vagy kislányunk, mindegy. és hogy mennyire jó apa lett volna... és hogy mennyire szeretett volna az lenni. ha rajta múlik, most minimum egy poronty itt szaladgál körülöttem, és keresi az apját. én voltam az, aki mindig halogatta a dolgot, mert úgy éreztem, nem vagyok még készen rá. hát, ez most egy jó időre -ha nem örökre- elveszett.
még nevetgélő kisgyerekek:
(ez is k. jó, röhögés közben lefejeli a mózeskosarat :-D...)
(itt pedig nem tudjuk, mi olyan vicces.... :-D....)
Utolsó kommentek