annyi hapsi reglapját megnéztem már, hogy gyakorlatilag lenullázódtak az elvárásaim. honnan tudjam, melyik lenne a jó nekem? miután egy nagy csomó IQ-harcos és/vagy nárcisztikus egohuszár kiesik, még mindig marad rengeteg átlagos, helyes-kedves-rendes (vagy annak tűnő) srác, ezekből lejönnek azok, akik sajnos a külsejük tekintetében visszariasztanak....
a maradék ezerből néhány ír, de abszolút nem fog meg, mert egyszerűen unalmas....
na és akkor van néhány nem unalmas, velük szívesen levelezek egy ideig, aztán elvesztem az érdeklődést pár levél után....
volt egy, amelyik kicsit hasonló cipőben járt, mint én, igen jól reagált rám, meg minden.... na, ő az, aki meg nem lép be két hete a keresőbe....erre varrjak gombot. :-)
kénytelen vagyok tovább kutakodni, azzal az erősödő érzéssel, hogy feleslegesen próbálkozom, mert a villám becsapódásának időpontját ezzel sajnos nem tudom siettetni.
Update:
"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel."
( Márai Sándor)
Utolsó kommentek