ma kezembe akadt egy könyv, amit ősrégen olvastam: Dethlefsen: A sors, mint esély. Ezoterikus alapirodalom, ha valaki nem ismerné.
ebben azt írja, hogy senki nem arra született, hogy sikeres, gazdag, elégedett és boldog legyen, hanem hogy fejlődjön, sokszor küzdelmeken, szenvedéseken, problémákon keresztül. a sors egy olyan erő, ami gondoskodik a folyamatos fejlődésünkről. erre kb 16 éves koromban rájöttem én is. előttem van a kép, ahogy naplóírás közben ráeszmélek erre, és le is írom: én azért jöttem a földre, hogy fejlődjek.
Dethlefsen azt is írja, hogy kétféleképpen tanulunk életünk során: -tudatosan, illetve tudattalanul.
Tudatosan tanul az, aki aktívan szembenéz a problémákkal, szabad akaratából vállalja a kihívásokat, és levonja a következtetéseket.
A tudattalan tanulás pedig automatikusan életbe lép akkor, ha elmulasztunk egy problémát kezelni, a szőnyeg alá söpörjük, vagy kitöröljük az emlékezetünkből. ilyenkor a sors kikényszeríti, hogy valamilyen krízishelyzet következtében mégiscsak szembesüljünk azzal, amit nem akartunk megtanulni.
-huhh, ez hosszú, és már késő van.
lényeg, hogy "fata volentem ducunt, nolentem trahunt" -remélem jól idéztem. jelentése: a sors vezeti azt, aki akar vele menni, és sodorja azt, aki vonakodik. azt hiszem, a párom vonakodott-illetve, mindenesetre nem fektetett nagy energiákat abba, hogy tudatosan éljen és fejlődjön. jobb szeretett "egyszerűen" gondolkozni a dolgokról, én pedig nem erőltettem, hogy úgy gondolkozzon, ahogyan én. nem tudom, mi okból, de elsodorta őt a sors mellőlem. óriási arculcsapást kapott (kaptunk), de hogy mireföl...? hát, ez az 5000 dolláros kérdés, és gyanítom, hogy az is marad még egy ideig.
volt benne egy iszonyatos makacsság -és mielőtt félreértenétek -ezt nem csak én gondoltam róla. a temetése után sokszor felemlegettük, mennyire meggyőzhetetlen volt, ha egyszer valamit a fejébe vett. el is gondolkoztam párszor, hogy ezzel a mentalitással, hogy ennyire kizárja, hogy mások akár csak egy picit is befolyásolják -szóval, hogy ennyire a saját feje után menve nem fog-e egyszer csúnyán a falnak ütközni. megközelítőleg ez történt vele.
nekem pedig hiányzik az a hülye konok feje, sajnos.
Utolsó kommentek