Ma is szomorkás vagyok. Álmodtam a napokban többet is. Ma azt, hogy nedvesen tartok magokat, köztük sárgabarackmagokat is, hogy majd elültessem. De nem csíráznak, ezért kiharapok belőlük egy darabot, szétfeszítem őket, és látom, hogy a mag elporladt már bennük, tehát esély sincs arra, hogy kis fa legyen belőlük. Kivéve egyet, amiben benne van a mag, de már kiharaptam abból is egy pici darabot. Azért elültetem, hátha kikel. Anyáék kertjében vagyok egyébként.
Tegnapi álmomból csak annyira emlékszem, hogy állapotos vagyok, és anya is ott van, és konstatálom, hogy őrá abszolút nem számíthatok, hogy segít kihordani és felnevelni a gyereket, úgyhogy hátat fordítok neki, és eltökélem, hogy magam szülöm meg.
Mama talán jól van, lehet, hogy fel kell mennem felügyelni rá majd a napokban. Majd meglátjuk. Nem sok kedvem van egyébként apáéknak szívességet tenni, főleg a tegnapi nap felfedezései után.
Na, ennyi.
Valahogy olyan érzés van bennem, olyan izgulós, mikor azon izgulok, hogy egy srác, akivel alakulóban van valami, fog-e jelentkezni. Nem jó érzés ez a fajta izgalom. Pfff.
Utolsó kommentek